Előzetesen a levlistánkon polemizálgattunk, hogy vajon mi szól az ETO mellett, és mit szól a Budu mellett (vagyis inkább az ETO ellen), és leginkább arra jutottunk, hogy sok minden felírható mindegyik oldalra, úgyhogy akármi is lehet. Az teljesen világos volt, hogy a Bulatovics-Neagu-Cvijics trió lesz a Budu játékának a kulcsa, és egyáltalán nem meglepő, hogy így is lett.
A tavalyi meccs alapján most sem számíthattunk másra, mint arra, hogy a védelmek fogják ezt a meccset eldönteni. Ambrosról tudjuk, hogy védelmet tud összerakni, azzal az öt győri éve alatt soha egy pillanatig nem volt probléma. Kisebb meglepetésként azt választotta, hogy hatosfallal fogadjuk a montikat (nem ez volt a meglepetés), és a két szokásos hármas mellé ezúttal Tomori kettest védekezik Neagun. Ez mindkettőjüket annyira meglepte, hogy rögtön az első támadásnál Neagu gólt is dobott róla, de aztán nagyjából ennyi volt az összes konkrét hiba rajta. Valamennyire az látszott, hogy a győri védekezésnek a kulcsa Cvijics teljes kitakarása (vagy 45 percig nem kapott labdát, tehát amíg számított), a két lövőt pedig a kaputól messze kellett tartani, de mégis leginkább őket hagyta a csapat kicsit meglövetni. Ez olyannyira sikerült, hogy 40 percig nem is lőtt más tőlük gólt, az meg világos volt, hogy ez így harmatosan kevés lesz.
Sajnos már viszont itt látszott, hogy ez a meccs másról is fog szólni: méghozzá a játékvezetésről. Ez a két román hölgy méltatlan volt arra, hogy BL-elődöntőt vezessenek. Érdemes lenne összeszámolni, de átlag minden második támadásban fújtak egy ökörséget, többnyire a győriek kárára, de azt azért nem gondolom, hogy tudatos volt: ők csak ennyit tudnak. Szomorú volt látni, hogy a hatosfal szinte teljes szerkesztősége ítéletek sokaságánál tanakodott, hogy na itt vajon most mégis mit fújtak. A belemenés-hetes dolog tökéletesen meghaladta a képességeiket, fél méterrel vonal előtt álló játékosokra fújtak heteseket. A kiállítások megítélése is borzalmas volt, Tomori színészkedését kiszórása súrolja annak a határát, hogy visszaminősítse Nacsevszki barátunk a hölgyeket megye 4-be. Nem értem, miért a szakág legfontosabb klubeseményén kell kísérletezni. Az meg persze csak hab a tortán, hogy magyar csapathoz ha román bírókat küldenek, azonnal jönnek az összeesküvés-elméletek, és tök mindegy, hogy van-e bennük valami, nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani, ugye.
A védekezés mellett ezúttal szerencsére a pálya másik felén sem volt tanácstalanság. Görbe a szélről is vezér tudott lenni, Amorim bekapcsolta a terminátor-üzemmódot (ha már kiemelünk: Grimsbø szűk 40 perc után éppen gyenge 53%-on állt), Mørk formája lehet egyedül aggasztó már hetek óta, de ennek ellenére nyomta a gólpasszokat, és hát majd holnap, ugye? Rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki ki lehet emelni, senki nem lógott ki lefelé, ami nagyon ritka, és mikor, ha nem most. A Budu teljesen nem volt meccsben úgy 28 percig, amikor majdnem sikerült őket visszahozni, támadtak az egyért, erre nem hogy egy lett belőle, de Zsderics akkor ajándékot adott Brochnak, amilyet ilyen szinten talán én még nem is láttam. Aki nem látta, nézze meg, első félidő utolsó kb. három másodperce: nem csak odapasszolta az indítást Broch kezébe, de amikor ezt észrevette, nem is nagyon próbált visszafutni a kapuba, Broch pedig köszönte szépen és beverte (itt szeretném megjegyezni, hogy ha annyira ki akarta volna ejteni a két spori az ETO-t, akkor ezt a gólt simán időn túlinak fújhatták volna, hiába nem volt az).
A második félidő eleje aztán minden kétséget eloszlatott. Pillanatok alatt hatra nőtt a három, a crnagorácok a kaput sem nagyon látták, ha mégis eltalálták, akkor pedig ott állt Kari. Valami egészen hihetetlen volt látni, hogy a második félidőt úgy lehetett nézni, hogy még csak idegeskedni se kelljen (bár a román páros miatt lehetett továbbra is). Hiába kezdett el a vendég hazai (Budu-ETO volt hivatalosan, ugye) csapat több játékosa is kaput találni, ez nagyon úgy tűnt, hogy azért van, mert elfogyott a zokszigén Neagunál és Bulatovicsnál, mintha Adzsics is belátta volna, hogy ma nem megy, úgyhogy ő is átállt pihenő üzemmódra. Az utolsó időkérése alatt látszott rajta, hogy ebben már ő sem hisz, és fontosabb lett neki a bronz. Hogy a csapatának is az lesz-e, az meg legyen az ő gondja.
Szóval a második félidő jelentős része nem szólt másról, mint arról, hogy az ETO szépen, okosan, visszafogottan, lassítva a meccset már rápihen a holnapra, és azt tavaly láttuk, mennyit tud számítani, ha nem kell az elődöntőben teljesen kifingatni a csapatot.
Még egy pozitívumot mindenképp ki kell emelni, a heteseket. Nem csak a magyar BL-csapatoknál, és nem csak a nőknél, valahogy az idei év a kihagyott hetesek szezonja. Na, Görbe pont a legjobbkor döntött úgy, hogy véget vet ennek a tendenciának.
Nincs más dolgunk, mint megnézni, hogy ki jön holnap, szurkolni annak, hogy legyen egy ugyanolyan darálós meccs, mint tavaly volt a győriek elődöntője, és holnap akkor minden adott ahhoz, hogy hasonlóan nyugodt délutánunk legyen.