Volt egy frankó kis bronzmeccs felvezetésnek, sok hibával, sok góllal, kevés védekezéssel, de legalább végig szoros eredménnyel. Azonban nem emiatt fogunk emlékezni erre, hanem azért, mert kénytelenek voltunk végignézni, ahogy Edwige egyik gólja után, ahogy mondani szoktuk, "elment" Lunde térde. Kivánjuk neki, hogy ne ezzel a szerencsétlen jelenettel záruljon a pályafutása.
A győri szurkolók becsületére legyen mondva, már erre a meccsre kijött a 90%-uk, így nagyjából a VIP páholyokat kivéve teltház volt. A meccs előtt megvolt a kötelező opening show is, ami, pedig nem vagyok nagy híve a műfajnak, de meglepően jópofa volt. Nem nagyon szoktam érteni, miért kell az ilyeneket véresen komolyra hangolni, a műdrámától, műkönnyektől rosszul vagyok, nem a Homok Titkai ez, hanem sportesemény - na, ez a mostani minden volt, csak komolykodós nem, voltak helyette színes, ugráló srácok és lányok, viccesen túlméretezett napszecskóban, rágógumizene meg neon minden mennyiségben, körítésnek lelkesen tapsoló győriekkel. Oké, a döntő előttibe csak becsúszott egy kis könnyfakasztási kísérlet, de összességében jópofa volt ez, kortyoltam is egyet a zérókólámból és megállapítottam, nem véletlenül szereti Budapestet az EHF, ilyen hangulat, megkockáztatom, sehol máshol nem lenne női (klub) kézilabdán.
A hétvége előtt a többségünk inkább a Metzet várta a döntőbe, ugyanakkor tény, Martín miatt a Rosztovnál pikánsabb ellenfelet kívánni sem lehetett volna. Hiába szólt minden (pénz, keret, BL rutin, hazai pálya) faktor a mieink mellett, Martínról tudjuk, épp azzal vált az ETO legendájává, hogy a legfontosabb tudásnak van a birtokában: zseniálisan képes az igazi tétmeccsekre kihegyezni a csapatát, mégpedig úgy, hogy közben megfojtja az ellenfél erősségeit.
Ezek után aki - mint én - arra számított, hogy spanyolos megfontoltsággal ugranak majd neki ennek döntőnek a csajok, az az első 10 percben kapkodhatta a fejét rendesen, alig 3 perc alatt esett 6 gól úgy, hogy a védelmek bőven rendben voltak már a legelejétől - viszont a védésekből, rossz lövésekből azonnal rohant mindkét csapat, jobbára első-második szándékból befejezve az akciókat. A két bírókisasszony nem is nagyon bírta a tempót, voltak fura fújások bőven, nem csoda, hogy Danyi Gabi alig 11 perc után megkapta a maga sárgáját. A rohanás papírforma szerint az ETO-nak kedvez, elvégre eleve lényegesen hosszabb a padjuk, ráadásul hiányzóik sincsenek, ellentétben a Rosztovval, ahonnan az (amúgy is kicsit vékony) beálló poszról Petrova hiányzott a Fradi ellen összeszedett sérülése miatt. Így jobb híján Szen kezdett a falban, de amikor épp úgy alakult, akkor átsorolt jobblövőbe. Jobbkezesként. Egész univerzális kis játékos, nem? Ja, a papírforma, a rohanás és a hosszabb pad vélt vagy valós összefüggéseiről meg szegedi pajtásaink hosszan tudnának mesélni...
Először a 15. perc körül lassítottak kicsit a csajok, ekkor 7:9 volt a ruszkiknak. Közelebb jönni ekkor még nem sikerült, Duda majd AM Hansen kiállítása sokat nyilván nem segített a felzárkózásban. Az ETO támadásban Groottal, Oftedallal erőltette az egy-egyeket középen, gondolom az is benne volt, hátha sikerül kipontozni Szent vagy Makajevát. Ha két percek nem is, hetesek jöttek ebből. Mindenesetre a Rosztov azt hamar megmutatta, nem áldozati báránynak érkezett, hanem bizony a kupáért.
10:10-nél értük utol a sárgákat, és azt jó volt látni, hogy bár középről nem igazán jöttek a gólok, cserébe Görbe a tegnapi finoman szólva fakó teljesítménye után előrántotta a klasszisát, és hetesből, szélről is közel hibátlanul lőtt. Nem maradt le tőle Bódi sem, az első rontása után hozzátette szépen a magáét, ezzel sikerült fordítani, 11:10, immár ide!
Az utolsó 5 percre jött Pintea, Zsuzsi és Kristiansen, szerencsére meg sem röccent a védekezés, ezzel - és Duda elképesztő góljával, amikor a lövőkezén csüngő Vjahirjevával együtt lőtt a kapuba - sikerült először elnyúlni kicsit, 13:11. Martín ki is kérte gyorsan az első idejét.
Jut eszembe, hangulat! Az talán nem lep meg senkit, hogy brutális zöld túlsúly uralkodott a lelátón, a B közép tette a dolgát rendesen, szerencsére az alkalmi szurkolókat is sikerült kellően berántani, robbant is a csarnok, amikor volt miért. Mint pl. Duda egészpályásánál. Leynaud-t jó ütemben kapta le Danyi, Kari jött a helyére, megmutatva, miért tartom őt a világ legjobb cserekapusának. Nincs ebben semmi pejoratív, ne értsetek félre! De komolyan, csak nekem van meg ő úgy, mint aki mindig úgy tudott igazán markánsan hozzátenni, ha a padon kezdett?
A félidő utolsó 3 percét Grimsbø vezetésével hülyére nyerte az ETO, támadásban ekkor teljesen elfogyott a Rosztov, a nagy vergődésből jöttek az egyéni hibák, abból meg a gyors ETO gólok. 11:15 - ne bízzuk el magunkat, más baj itt ma nem lehet! Már csak azért sem, mert - ugyan a tököm akart bírózni, de - a lengyel bírókák sajnos a ruhájuk ellenére nem maradtak szürkék, egyre többet tévedtek a mieink javára. Ezt csak azért említem meg, mert az egy dolog, hogy az ETO-nak jót tettek vele, de a sportágnak nem. Egy döntőben legyen már rendes fújás, olyan nagy kérés ez?
Görbe a szünet után ott folytatta, ahol az első félidőben abbahagyta, már ami a heteseket illeti. Ezzel már 5 volt közte, viszont Duda a 34. percben összeszedte a második kétpercét, ráadásul újra egy elég felesleges, mezőnyben elkövetett szabálytalanság miatt. Ma is látványosan ő a védekezésünk alapja, szóval remélhetőleg megcsillantja a rutinját és innentől hibátlanul hozza le a meccset. Ejj, Groot viszont csúnyán letarolta Kuznyecovát ziccerben, hiába a videó, ez bizony menthetetlen szitu volt: piros+kék lap. Hé, nem azért írtam, hogy Duda hiányozna, hogy helyette Nycke pontozza ki magát!
Az emberhátrányunk viszont inkább az oroszokat zavarta meg, előbb az eddig elég szürke Oftedal villant meg, majd Vjahirjeva újabb csodapassza után Manaharovát oktatta Kari, aztán egy tükörsima támadó jelezte, itt bizony zavar támadt a Martín-szisztemben. Duda rontott lövései miatt ellépni mégsem sikerült, de mindegy, maradt a közte 4, ez a lényeg, és az, hogy már csak 20 perc van vissza!
Védekezésben az először a második félidőben pályára lépő Mörköt Tomori, Oftedalt Kristiansen váltja, utóbbi góljával már 21:16 ide. Manaharova és Görbe saját kamaradarabjáról még nem is ejtettem szót, kettejük összesen bő 25 éves rutinjának minden apró morzsáját megmutatták ma este. Volt itt minden, a sunyiban elhelyezett apró faultoktól a szövegelésen át a színjátékig, öröm volt nézni, na. És ekkor még nem tudtuk, hogy ezt lehet még tovább fokozni...
Közben megálltunk 22 gólon, igaz, Ambroséknak is meg kellett küzdeni minden centiért, a gólokról már nem is beszélve. Nem is jutottak tovább 19-nél. Ekkor jött Pintea, rögtön kaptunk is róla egy támadót, francba, hogy pont most tűnik fel a stílusa a sporiknak. Viszont Görbe megint beveri a hetest, amit Tomori harcolt ki, aztán Abbingh bombája után Duda megint bepöttyint egyet, ez az, néggyel megyünk a manitájmba!
Ambros kikéri az idejét, majd felrobban, hosszan mutogat Görbének, aki odanyúlt Manaharovának, mondom, jó kis csörte ez köztük. Ki is harcol ezzel egy kétpercet a lengyeleknél, visszavonom, nem fújnak ezek sehova, csak simán bénák. Francba, de kár ezért, jobbat érdemelnének ennél a csapatok! Bobrovnyikova bizonyítja is ezt rögtön, vajpuha csuklóval emeli meg Karit, ezzel 24:21. Duda bepöttyint mégegyet, aztán akkorát védekezünk, mint az Aréna. Az erejével lassan elkészülő Vjahirjevát lenullázza Stine(!), pedig vele oldanának meg minden támadást az oroszok. Grimsbötől pedig félnek már, mint a tűztől, így lépünk be az utolsó 5 percbe (25:21).
El lehet innen bukni? Annak az ETO-nak, ami átgázolt eddig idén mindenkin? Ez fut át vagy 10.000 zöldmezes drukker agyán, amikor előbb Manaharova hozza eggyel közelebb őket, aztán Görbe ront el egy ziccert, Bódinak meg kicsúszik a guruló labda a kezéből. Martín megérzi a vérszagot, a fejére legalábbis ez van kiírva, amikor 57:19-nél időt kér.
Nagyot védekezünk megint, de Abbingh a Deák térről lövi ki a ficakot, talán belér a blokk is, mindegy, nincs már két perc, közte kettő. Lőjünk egy gólt, azzal meglesz! Megkapjuk a segítséget, nézőpont kérdése, hogy a vitán felül idő előtt visszarongyoló Pessoától vagy az ezt drákói szigorral megbüntető zsűrielnök-asszonytól. Nem csinálunk támadásban semmit, csak lepörgetjük az órát, 1 perc hátra, két gól előny nálunk! Gyors támadás nincs, ez még mindig Martín csapata, ugye, de azért 59:20-nál csak villan egyet Vjahirjeva, ezzel összehoz egy hetest és - újabb videó után - Duda harmadik kétpercét. Sebaj, legyenek boldogok vele, legalább az oroszok se szólhatnak majd egy szót se a sporikra. Csak legyen már vége!
Danyi jó érzékkel kér időt, egyrészt azért, mert úgy állunk fel az egészpályás letámadásnál, mint egy csapat ovis (azaz egyrakáson mindenki), másrészt Oftedal frankón összehoz egy támadót, de a dudaszó megmenti. Oftedal az időkérés után sem választ jó megoldást, hiába üvöltötte Danyi, don't shoot, csak ellövi idő előtt. A rosztoviak valahogy elküzdik magukat helyzetig, de Kari a legjobbkor tesz hozzá, ezzel behúzza zsinórban a harmadik Bajnokok Ligája címet az ETO-nak és saját magának is! Nem is ért volna semmit, ha nem kell izgulni a végén, ugye?
Köszönjük csajok, ez ma igazi csapatmunka volt! Nem elég papíron a legjobbnak lenni, ezt a pályán is meg kell mutatni, és itt most tekintetünket lopva Párizsra/Barcelonára/stb. vetjük, ugye. Duda, Görbe és Grimsbö vezetésével, Hansen, Kristiansen, Tomori és a többiek odaadó játékával megint megmutatta az ETO, hogy nemcsak keretként erős, hanem csapatként is. Ez az, amit nem lehet pénzért megvenni, ehhez rengeteg meló, egyéniségek és persze még valami kell: alázat, szív és még több alázat!
KÖSZÖNJÜK, CSAJOK! Jövőre, veletek, ugyanitt!
Képek: Győri Audi ETO Facebook