Veretlenül menetelhet tovább a Győr a BL-ben, mivel – mondhatni – elég simán nyertek a Valcea ellen.
Bár a meccs első percei megint aggodalomra adtak okot, viszonylag korán, úgy az ötödik perc környékén látszott, hogy kezd felébredni a társaság. Innentől kezdve mindössze további hét perc kellett a felzárkózáshoz és a vezetés megszerzéséhez. A kezdeti zavarban Leynaud védései mentették meg a győrieket attól, hogy a románok túlságosan belelkesedjenek, aztán Oftedal gyújtotta be a rakétákat, Amorim pedig, néhány gyenge próbálkozás után, becsatlakozott a gólgyártásba.
Körülbelül a huszadik percig azért nem nyugodhattunk meg, csak kettővel tudott menni az ETO, de aztán szépen elkezdett nyílni az az olló. Amit aztán megint egy román feltámadás követett, tehát az egész első félidő leginkább egy hullámvasútra emlékeztetett. De a félidőben öt gólos előnyt mutatott megint az eredményjelző, ami egy igazán jó jelnek tűnt.
Aztán a második félidőben kiderült, hogy nem csak jó jelnek tűnt, hanem az is volt, ugyanis a csapat többi tagja is elkezdte szépen hozzátenni a magáét. Puhalák és Knedlikova két-két gólt lőtt, Amorim labdát szerzett, majd a második félidő első tíz percének végén még Brattset is bevágott egyet, így már szilárdnak mondható hét gólos előnyben gyönyörködhettünk. De, ahogy azt egy női meccstől várhatjuk, tíz perccel a vége előtt megint feljött a Valcea, csak három volt közte, amit azonban utána nem tudtak megismételni, maradt a négy-öt gólos különbség a végéig. Végre valahára nem kellett izgulni még az utolsó percekben.
Összességében is pozitívabb képet mutatott magáról a csapat, valahogy felszabadultabbnak tűntek a játékosok, nyilván az, hogy a nyomás szinte egyenlő volt a nullával sokat segített. Az idei újoncok, akiknek a beilleszkedési problémáiról Danyi is szót ejtett az elmúlt hetekben, továbbra sem mutattak meggyőző teljesítményt számomra, de amíg ekkora a keret, méghozzá olyan játékosokkal, akik a rosszabb napjaikon is meghatározóak tudnak lenni – lásd: Amorim –, addig akkora gond összességében nincs azzal, hogy továbbra sem látjuk azt, ami elvárható lenne ilyen szintű játékosoktól, ennyi idő után. Továbbra is meg kell említenem a védekezés körüli zűrzavarokat, bár most még talán nem is volt annyira szembetűnő a dolog. A kettesek mellett kifelé továbbra is lazán elmennek a kicsit is jól cselező ellenfelek. A beálló körüli védekezés, illetve a hármasok kilépései az átlövőkre – hát, hogy is mondjam – csiszolatlan, olajozatlan. Vagy kiugrálás van, vagy a hatoson ragadnak be a védők, máskor meg hiába vannak a hatoson, a beálló akkor is labdát kap, mert amúgy nem lép rá oda egyik belső védő sem. A Valcea 28 lövése érkezett erről a területről, amiből 16 be is ment. A találkozó előtt elhangzott, hogy a Valcea beállós játékára külön készült az ETO, remélem, hogy a jövőben azért ez a külön felkészülés jobban kiütközik majd, mert komoly gondokat okozhat a koponya edzők és agilis beállók, irányítók, befutó szélsők megjelenése a következő forduló(k)ban.
A negyeddöntő meccsei április első és második hétvégéjén lesznek majd a Bukarest ellen. Kíváncsian várom ezeket a találkozókat!
Fotók: O. Jakócs Péter, gyorietokc.hu