Ééééééééééééés visszatértünk! Vagyis tértem. Nem akarok mások nevében beszélni, hiszen lehet, hogy egy ideig megint csak én leszek ennyire elvetemült, hogy vasárnap reggel hatkor felkelek azért, hogy visszanézzek egy ETO meccset. Ez a tavaszi leállás eléggé megzavarta a fejemet, a BL-szezon kezdetére sem sikerült úgy ráhangolódnom, mint kellett volna. Aztán meg jöttek az elmaradozó meccsek, a kérdőjelek, hogy vajon mi lesz, hogy lesz, meddig megyünk, nem látjuk át így a mezőnyt és így tovább. De hát itt vagyunk, megyünk ezerrel, szóval épp itt van az ideje egy ilyen kis szösszenetnek, még ha a mezőnyt feltétlenül továbbra sem látjuk át tökéletesen (azért erre a mai, meg a kövi néhány Fradi meccsre kíváncsi leszek, ezek a Covid miatti kimaradások rendesen átírják a dolgokat). Na, de csapjunk is bele ebbe az ETO-Odense csodába.
Icipicit kettős érzéseim vannak, mivel egyértelműen jobb ez a Győr, mint a dán együttes, mégis voltak pillanatok, amikor némi bizonytalanságot, összeszedetlenséget éreztem Danyi Gábor alakulatán. Most itt nem a biztos 5-6, helyenként 7 gólos előny melletti könnyelműsködésekre és ideiglenes koncentrációhiányra gondolok. Ettől függetlenül elmondható, hogy az új szituációkra, mint pl. az ellenfél hét mezőnyjátékosra való átállására vagy a második félidei dán nyitott védekezésre is elég gyorsan és hatékonyan tudtak reagálni Amorimék.
Apropó Amorim, bár érezhető rajta, hogy utolsó szezonja, és hogy ez a tavaszi leállás nem jött éppen a legjobbkor neki, de azért ismét akadt néhány igencsak szép és erőteljes megmozdulása a brazil nehéztüzérnek. És ha már a csapat „nagyöregeiről” beszélünk, Görbét se hagyjuk ki, aki az 1000. BL-gólját lőtte még a mérkőzés elején, amikor kipókhálózta a balfelsőt.
A védekezésben talán megoldódni látszik a tavaly általam oly sokszor emlegetett kettesek melletti, elsősorban külső, területek lefedése is. A hét mezőnyjátékos elleni védekezésnél sem akadtak a belső posztokon különösebb gondok, pedig két beállós játékot tolt az ellenfél, ennek ellenére szinte nem is tudták megjátszani őket a kinti pozíciókból.
Egy női meccshez képest a technikai hibák, labdaeladások, pontatlanságok száma és előfordulási gyakorisága eléggé alacsony volt, de azért voltak érthetetlen szituációk. Szerencsére inkább a dánok hibáztak, vagy legalábbis olyan helyzetekben, amikor az a találkozó alakulása szempontjából fontosabb lett volna. Persze ezek a hibák a legtöbb esetben a nagyiramú játék miatt voltak, főleg az első félidőben, amikor sokszor első vagy második hullámból fejezték be támadásaikat a csapatok.
Szóval nem volt ez rossz meccs, bár számomra különösebben izgalmas sem, de itt lehet a reggeli időpont és a kellő átszellemültség hiánya is közrejátszott. Annyi viszont biztos, hogy már a mérkőzés elején érezhető volt, hogy itt az ETO fogja irányítani a dolgokat, így a szorosabb szituációkban sem éreztem, hogy igazából bármi is kockán forogna. Tehát a negyedik csoportmeccs is pipa, 41 mérkőzés óta veretlen az ETO és hat pont díszeleg a neve mellett a B-csoportban. A következő fordulóban, október 17-én pedig érkezik a Valcea.
Képek: MTI/Krizsán Csaba, NSO/Török Attila