A cím csak félig-meddig clickbait, hisz talán azért itt még nem tartunk, de amióta a csapat többször is a csúcsra ért, vannak morálisan megkérdőjelezhető cselekedetei a klubnak, ami kicsit ellent megy a kommunikációval, ennek tökéletes példája Danyi Gábor tegnapi menesztése. Amolyan amerikai sztárzenekarokra jellemző érzésem van: a siker és a csillogás alatt komoly gondok vannak, amit a győztes mérkőzések maximálisan eltakarnak, de ha az egyik dal nem lesz toplistás fejek hullanak.
A Vakszos fiúkat néztem éppen, mikor az ominózus bajnokihoz érvén oldalt a komment szekcióban Pónácz András megjegyezte, hogy a felvétel idején még nem tudták, hogy Danyit menesztették, amire az első reakcióm az volt, hogy wtf?! Ja, kicsit le voltam maradva... Majd nyergeltem is a mi kis saját Hatosfal messenger csoportunkba, hogy visszanézzem, hogy mi a véleményünk erről, mert ha valahol van nyüzsgés ilyenkor azok mi vagyunk. (Női kézilabdával bármikor bármilyen témát szétoffolunk, lófaszt nekünk férfi VB, vagy férfi BL-döntő. Egyszer Csilla anyánk agyfaszt is kapott mikor fél óra alatt 182 olvasatlan üzenetet pittyegett a telefonja, és ráadásul mind női kézilabdáról szólt!) Viszonylag a fiúk eléggé szofisztikáltan pár üziben lerendezték ezt a történetet, pedig alapvetően ez szerintem pont olyan téma ami megérne egy posztot, és hát meg is ragadtam a virtuális tollamat.
Szerintem nagy titkot nem árulok el azzal kapcsolatban, hogy az ETO számomra már egyáltalán nem azt jelenti, amit régen, és már szinte semmilyen szinten nem szimpatizálok a klub jelenlegi imidzsével. Számomra a győri kézilabdát a Graboplastos éra jelenti és az első-két Audis évet (egészen pontosan a 2009-es BL-döntőig), egyrészt azért mert az egy olyan csapat volt amelyik szinte abszolút javarészt a saját utánpótlására épített, és mert gyakorlatilag taknyos kölykökkel álltak ki a nemzetközi mezőnyben, és az adott kupában ahol elindultak mindig egy dánnal játszották a finálét, és bár mindig a finisben akadtak meg, valahogy sosem volt az emberben az az érzés az elbukott döntők után, hogy ezek lúzerek (na jó, a 2005-ös EHF-Kupa döntő elég gáz volt). És talán mert akkor egy olyan elnöke volt annak az érának aki rendkívül szimpatikusan fogta össze az egész klubot. Vanyus Attila úgy volt elnök, hogy nem követelt rivaldafényt a csapatán keresztül, nem mondta el 3820x, hogy mennyire fasza minden, nem celebkedett és nem beszélt E/1-ben mikor a csapatáról kérdezték. Vele valahogy érezte az ember, hogy halad egy kitűzött cél felé a klub, és a személye is közösségépítő volt. A győri csapattól való eltávolodásomat azt hiszem kijelenthetem, hogy egyértelműen az ő visszavonulása hozta meg, és az élet nagy igazságtalanságának tartom, hogy az első BL-győzelem nem az ő elnöksége idején született - annak ellenére, hogy hozzáteszem, hogy kb az ő érdeme, hogy ez a csapat 5x BL-győztes.
Az sem titok, hogy nem kedvelem Danyit, de ez nem az emberi mivoltára, hanem mint szakemberre értendő, emberileg fogalmam nincs milyen, sok emberrel dolgoztam már, és nagyon megtanultam, hogy nagyon jó emberek lehetnek borzasztóan rossz munkásemberek, és kurva jó munkásemberek lehetnek nagyon borzasztó jellemek... De visszatérve Danyira: a menesztése, hát, hogy is mondjam... nem éppen a fejlődő nyugatot jelképezi, hanem inkább az urizáló keletet. Valóban elég gáz ahogy és amennyivel kikapott az ETO, de hát nem az van szajkózva itt már faszomtuggya hány éve, hogy hány meccs óta veretlen a Győr a BL-ben és igazából ez csak a második veresége volt Danyinak? Most, hogy kicsit beálljak azok mögé akik mindig tolják nekünk, a „bezzeg a magyar edzőket már rég elküldtétek volna” mantrát, valóban most én is ezt kérdezem; hogy pl. anno 2015-ben Martin egy igencsak elbaszarintott BL-idény (széttört térdek, erősen B-kategóriás sztárocskák leigazolása, akiket mellesleg ő akart) és elbukott bajnokság után miért maradhatott? Nem az volt az elmúlt évek kommunikációja, hogy űrkézi, tempohandball, és amúgy meg fasza itt minden? Számunkra nem meglepő, régóta tisztában vagyunk itt a dolgokkal, csak most próbálok az egyszerű kis mezei ember agyával gondolkodni: itt van a világ legjobb csapata, ahova legutóbb 25 edző adta be az önéletrajzát (nincs is ennyi nemzetközi szinten jegyzett női edző) az ETO vezetőedzői posztjára, minden játékos ide akar igazolni, hisz luxuskörülmények között maximális szakmai támogatással lehetnek itt a világ legjobbjai, majd gyakorlatilag kiégésre hivatkozva elporolnak ketten, a világ legjobb balkezes játékosa degradálva érzi magát és lelép, hogy aztán a helyébe lépő honfitársa egy rá nem jellemző formaingadozásba kezdjen, hogy aztán Törökországba menjen száműzetésbe. És akkor most 1 hónappal a szerződése lejárta előtt menesztik a vezetőedzőt úgy, hogy igazából csak két vereséget szenvedett el vele a csapat, amiből az elsőre már ugyan ki emlékszik a napjainkra kiherélt Siófok ellen? Hát értjük mi ezt?
Természetesen igen, hisz aki elvakultság nélkül nézi az eseményeket annak láthatóvá vált, hogy az előbb említett Siófok elleni vereségnél meghasadt a szerelem klubvezetés és edző között, hisz míg előtte napi szinten tucatnyi kép jött ki vigyorgó játékos/edző/takarító/pénztáros/ilyen-olyan igazgatóról addig ezen vereség után rohamos léptekben mérséklődtek a közös fotók, és láthatóan hidegültek egymástól a felek. Joggal mondhatjuk ki, hogy Danyit egyértelműen a covid mentette meg, igazából ebben az egész történetben az az igazán érdekes, hogy gyakorlatilag egy nem kalkulált szezon közepi vereség juttatta idáig a helyzetet, és adott hirtelen megvilágosodást a vezetőségnek arról, hogy az edzője alkalmatlan. Egy állítólag jól működő rendszerben azért ilyen bakik nem fordulnak elő.
Aztán idén ősszel már csiripelték a madarak, hogy szó nincs itt hosszabbításról – pedig az előző szezont törölték, publikált történelem hamisítás történt – így mondhatni Danyi 2019 szeptemberétől folytathatta a munkát 2020-ban, tehát a lehetőség adott volt, jöttek is a csóri költségvetésű csapatok agyonverése, hogy aztán a közel azonos büdzsével és játékosállománnyal rendelkező csapatok ellen már szoruljon a hurok, de amíg ikszes eredmények vannak addig ugye lehet mondani, hogy iksz éve és iksz meccs óta veretlen a csapat - és valahogy mindig ezen találkozók után lett ez kiemelve, mint a kapaszkodó szalmaszál, egy győzelem esetén természetesen már optimista hangsúllyal ment ugyanez.
Majd január-február környékén az átigazolási időszakban bejelentik, hogy Danyi nem marad, amire Danyi úgy reagál, hogy majd júniusban elmondja az eligazolása történetét. Most képzeljük el, hogy még aktívan dolgozunk a munkahelyünkön és közöljük a főnökséggel, hogy "majd ha elmegyek jól kitálalok rólatok mindent". Hát, nem tudom, hogy ezt mennyire tartsam okos ötletnek... Nyilván erre biztos nem azzal fog lépni a munkáltató, hogy a gatyát is leperli majd egykori alkalmazottjáról, ha egy mukkot is mer szólni, szóval aki epekedve várja a nagy Danyi-interjút, ne tegye, de ha mégis kijönne egy ilyen júniusban következmények nélkül, hát akkor tényleg csak gratulálni lehet a klubnak. De a bajnokság még ekkor is dübörgött, az ETO is az ellenfeleken, sőt a Fradit kiejtő Buducsnosztot is a földbe verték, rengeteg ölelés és szeri van, minden fasza, hát egyértelmű esélyese a győri csapat a BL-nek. Ennek fényében egy abszolút kis szerdai könnyed kikapcsolódásnak ígérkezett a Fradi-ETO meccs, ahol igazából a kérdés csak az volt, hogy a Fradit rommá verve lesz-e bajnok az ETO vagy direkt eljátszadozik 6-7 gólon a legnagyobb riválisával, hogy a reményt meghagyva még szörnyűbb legyen aztán az ellenfélnek az utolsó percekben. Ennek ellenére a második félidő 5. percére érve már 6 góllal ment a Fradi, és már-már halálra rémült Kristiansen és Nze Minko nem érti mi történik tekintetek fogadtak. Az időkéréseknél nem tüzelést éreztem, hanem mintha egy sehova nem számító meccs lenne a Szombathely ellen, ahol elég elmondani, hogy do the forgó és majd valahogy, de helyreáll a világ rendje. Aztán pénteken kijött, hogy Danyi Gábort menesztik, a klub mélységesen szégyelli magát a vereségért, majd Amanda Kurtovic nyilvánosan kiröhögi ex-edzőjét. És ilyenkor bukik ki az emberből, hogy mi a fasz folyik ott Gyöngyösön Győrben?
Véleményem szerint az elmúlt egy év összes nyílt vagy magában hurcolt sérelme, az egyre közeledő F4-ral járó tét és pánik, az egyre feszültebb lelkiállapot adott randevút egymásnak a Népligetben, amit már érzésem szerint nem bírt el a csapat és kipukkadt mint egy nem levegővel, hanem vízzel megtöltött lufi.
Bár az elején azt mondtam, hogy nem tartom elegánsnak ilyen megalázó módon meneszteni Danyit, de közben mégis védhető a klub álláspontja is, hisz ebben a felállásban a Magyar Kupa és a F4 is öngyilkosság, a probléma azzal van, hogy eddig kurvára a fasza itt minden kommunikáció ment, aki ennek ellenkezőjét állította, vagy csak egyáltalán pedzegetni merte, hogy valami/valaki itt nincs rendben az minimum három liter napalmot kapott a nyakába.
De itt igazából a történet nem ért véget, csak egy új fejezetet nyitott, hisz Martin visszatér, ami ismételten csak eléggé megosztja a kézilabdát szeretőket, hisz a világ legjobb klubja nem az időben halad előre, hanem visszatér a múltba. Egy olyan edző tér vissza akivel szintén látványosan megfáradt a végére a kapcsolat, a magánélete sem a legtisztább, és hát az utóbbi években kifinomult a szaglása a pénzre. A világ legjobb csapatán nem azt érzem, hogy nyitott az új dolgokra és ebből akar valami innovatívat kihozni, hanem visszamegy a tutiba, amikor garantált volt a siker. Érthetetlen, hogy mikor lehetnének elérhető és jó kézilabda edzők, akkor itt satuféket nyomunk, és Schatzlt leszámítva az embernek az igazolásoknál is olyan érzése van mintha nem a BL-be hanem az Európa Kupába készülne a csapat, akkor, mikor le lehetett volna igazolni Reistadot, Grost és a Brestből vele távozó Laurent Bezeau-t (akinek kicsit hasonló az útja Danyiéhoz, olyan értelemben, hogy az ő munkája is tavaly csúcsosodhatott volna ki, bár ő még idén ezt behozhatja). Nem látom én annyira biztosnak a jövő évi sikert, a mezőny többi csapata egy kicsit mintha jobban felkészült volna kézilabdából, mint az ETO.
És, hogy kicsit kikacsintsunk az idei év legnagyobb eseményére is: a négy csapat edzőjéből egyedül Gjekstad helye biztos, Bezeau ahogy már fentebb írtuk jövőre már nem a Brest edzője, a Moszkvaiak a Győriekhez hasonló utat jártak be, mindkettő menesztette vezetőedzőjét, és ezek bizony elég jelentősen növelik a norvég senior válogatott esélyeit, most már őket is tartom talán a legnagyobb esélyesnek. Az egyetlen amibe a győri szurkolók meg maga a csapat is kapaszkodhat, hogy a jelenlegi helyzet tényleg dacreakciót vált ki és csak azért is odateszik magukat, sok BL-győztes van ott, simán bennük van, de a csapat jövőjét ettől függetlenül olyannak érzem, mint a jelenét. Labilisnak.