Hova tűnt Veronica Kristiansen?

Kaptunk egy vendégposztot, néhány éves szünet után újra. Nem tudunk nagyon vitatkozni vele.

Hova tűnt Damon Hill – kiáltotta a nagyvilágba 1997-ben Palik László, mikor a brit pilóta a Hungaroringen az első helyről esett ki kevéssel a célegyenes előtt.

Hova tűnt Veronika Kristiansen – kérdezi a gyanútlan ETO-szurkoló múlt hétvége óta. Már a CSZKA elleni meccs előtt elterjedt a hír az internetes fórumokon, hogy a norvég játékost a győri kórház sürgősségi osztályán látták, ami nem ad(ott) okot a bizakodásra. A klub sok információt nem csepegtetett az első napokban, csupán annyit írt ki a Facebookra vasárnap, hogy Despotovicot és Kristiansent egészségügyi okokból nem nevezték a BL-meccsre, és el sem utaztak Moszkvába.

Időközben kiderült, hogy a montenegrói játékos anyai örömök előtt áll, ezért számára véget ért a szezon.

Tuti minden oké?

Minden oké?

Kristiansenről viszont nagy a kuss, gyakorlatilag a nincs itt látnivaló elvet követik a zöld-fehérek kommunikációban. A klub odáig ment, hogy a Siófok elleni bajnokit beharangozó Facebook-posztnál törölte az egyik hozzászólást, melyben azt bátorkodta megkérdezni a szurkoló, hogy mit lehet tudni a norvégról, legalább annyit közöljön a klub, hogy komoly problémáról van-e szó vagy sem.

Véletlenül sem szeretném azt sugallani, hogy a klubnak minden szurkolói (dez)információra reagálnia kellene, de a néma csend és ezen hozzáállás között azért vannak fokozatok. Illetve azt is tudomásul kell venni, hogy a kiemelt figyelem bizony azzal jár, hogy időnként illenék tájékoztatni azokat, akikből és akikért élnek a klub alkalmazottjai.

Mert ez a sunnyogás bizony csomó pletykát indít be. Például azt, hogy Kristiansen sérülése olyan súlyos, hogy már rá sem lehet idén számítani. A két balátlövő kiesése meg már olyan sok, hogy ezt azonnal orvosolni kell, akár az elvileg nyártól érkező Haugsted korábbi érkezésével, csak erről még nagy valószínűség szerint még a Viborggal meg kellene egyezni.

Tény, hogy két ember kiesése azért eléggé fel tudja borítani a terveket, de valahogy nem érzem normálisnak, hogy ilyenkor csak egy megoldás van, azonnal a zsebbe nyúlni – mert ugyebár van miből – és ide hozni akár az atyaúristen(nő)t is.

Azért még mindig van ezen a poszton a vb-bronzérmes dán – aki egyben a cséká is – és a Bartha elnök által másfél hete agyondicsért magyar válogatott játékos. Mellettük Oftedal, Nze Minko, Rju, a váratlanul visszarendelt Kürthi – aki persze nyártól végleg megy is Győrből –, na, meg a fiatal tehetségek is rendelkezésre állnak a belső posztokon.

Kérdés, hogy ezekkel a fiatalokkal mi a terv Győrben. Mindig az a mantra, hogy ezeknek a játékosoknak máshol kell kölcsönben pallérozódniuk, és majd felerősödve majd visszatérnek a klubhoz. Akár egy játékot is indíthatnánk, hogy aki tud, soroljon fel legalább két olyan játékost, aki kölcsönből visszatért az ETO-hoz. Alighanem erősen vakarózni kellene, hogy találjunk ilyen játékosokat.

Nincs is ezzel baj, de mégis nonszensz, hogy az elvileg erre kitalált taóból az ETO sem tud olyan kézilabdázókat kinevelni, akik alapból vagy ilyen vészhelyzet esetén beugorhatnának, viszont leigazolnak olyanokat, akik abban a rendszerben nevelődnek ki, ahol állambácsi nem ad célzottan erre pénzt. Szóval a skandinávoknál, franciáknál jóval kevesebből, sokkal jobb – ahogyan Győrben sokszor mondják, ETO-szintű – játékosokat nevelnek ki. Jelzem, hasonló problémáim vannak férfivonalon is, ahol most egy 32 éves tunéziai balszélső(!) – azért ide korábban mindig lehetett találni legalább egy díszmagyart – érkezik tehermentesíteni a szintén nem magyar társat.

Szóval akár jön korábban Haugsted, akár nem, valami nagyon el van bazilikázva topcsapataink vezetőinek a fejében. Illetve nem ártana egy kicsit a kommunikáción is elgondolkozni, mert azzal, hogy valamiről nem beszélnek, az még megtörtént, és előbb vagy utóbb úgyis kiderül.

És Kristiansen esetében már nem is lehet ebből jól kijönni, mert ha bagatell a dolog, azért, ha nem, akkor meg azért nem magyarázza semmi ezt a kínos csendet.