Mellélőttünk

Mellélőttünk, nem kicsit, nagyon - mármint ezúttal nem a pályán lévőkről van szó, hanem a szerkesztőségről, de úgy kompletten. Sok mindenre számítottunk, csak éppen ennyire sima győri győzelemre nem. Márpedig ez az volt, kérdések nélkül, és még a közhelyes "az eredmény nem tükrözi a játék képét" is idebökhető, csak ezúttal abban az irányban, hogy ez nem ötgólos győzelem volt, annál sokkal több.


Azt nem mondom, hogy féltettük az ETO-t a meccs előtt, hiszen az idei ősz előzetesen legnehezebbnek várt meccsére utazott a csapat Szkopjéba, ahol egy vereség is simán belefért volna - erre számítottunk is. Az elmúlt két hónapban nem volt olyan meccse a csapatnak, ahol nemzetközi mércével is értékelhető teljesítményt nyújtott, bár ez a nemzetközi mérce egyre lejjebb kerül, ez is világos. A Vardar kerete erősödött, Damnjanovics érkezett, plusz a győriek csábította Čović is, a többiek maradtak, Pytlick továbbra is papíron szakmai igazgató, Kasztratovics meg továbbra is díszfaszpicsa, így valóban nem sok jót ígért ez a kis kirándulás.

Aztán ez úgy kb. 3:3-ig tartott, vagyis inkább addig sem. Egy iszonyatosan motivált, de azért elég sok hibával játszó győri csapat az egyik oldalon, egy semennyire nem motivált, szinte csak hibával játszó csapat játékoshalmaz a túloldalon. Szembetűnő volt, hogy mennyire fogalmuk sincs a pirosaknak, mit akarnak, mit akarjanak csinálni, aminek nyilván oka lehet az is, hogy bő két hónapja tart a szezon, és a Vardarnak még félkomoly meccse sem volt (ugye nem kell magyarázni, hogy miért akar a Veszprém a SEHA-ban nyomulni, vagyis hát nyomul is). Lekicset többször is le kellett venni Kasztratovicsnak Pytlicknek, mert nem csak bekapcsolta az önzőüzemmódot, hanem végig abban is maradt. Damnjanovics jött helyette irányítani, erre meg néztünk nagyokat, ennyire nincs még egy irányító a keretükben? Ezek szerint nincs. Lehetne folytatni a sort, hogy a hazaiak közül ki mekkorát betlizett, de teljesen felesleges, mert az még ugye kevés, hogy ők úgy játszanak, ahogy, ezzel tudni is kell élni.

Márpedig a tegnapi győri csapat tudott, nem kicsit, nagyon. Kovacsics jól mozgatta a csapatot támadásban, saját maga is lőtte a gólokat, és Løke - annak ellenére, hogy az első három lövéséből kettő is igencsak homályra sikerült - is élt a falban, Misitől is, később Groottól is kapta a gyönyörű bejátszásokat, és mire ez ETO 11 gólhoz ért, Heidi már ötnél járt. Egész végig az látszott, hogy a Vardar tök mindegy, kiket tesz hármasba, semmit nem érnek vele, fogalmatlanul ugrándoztak csak, ha kiléptek, Heidi kapott labdát, ha nem, akkor kintről jött a megoldás. Eközben a győri védekezés eleinte elfogadható, majd bőven annál több lett, Grimsbø fogott, ahogy kell - egészen a sérüléséig, ami remélhetőleg szerencsére nem súlyos, bár azt kell mondani, Kiss Éva is hozzátette, amit lehetett. Ehhez most azonban is is lazán hozzájárult, hogy a meccs első szakaszában volt igazán szükség kapusra, akkor ott is volt, és ahogy összerázódott a győri védekezés, onnantól akár kapus nélkül is lehetett volna játszani, mert bizony olyan szintű tanácstalanságba kergette a hatosfalunk a macedónokat (hehehe, kiket?), hogy kapura nézni sem nagyon mertek. Aki meg mert, az Leki volt, de abban csak nekünk volt köszönet.

Mint ahogy a remek vészkapusos játékban is. Egyszerűen nem értem, hogy mi értelme van a vészkapusnak (kivéve persze, ha Németh András az ellenfél edzője). Az szokott lenne az érv mellette (itt most elsősorban arról beszélek, amikor hatodik mezőnynek jön vészkapus kiállítás alatt), hogy így ha gólt dob egy csapat, még ha gólt is kap rögtön, akkor is döntetlenre lehet menteni az emberhátrányt. Nos, szerintem ez tökéletesen fals számolás. Sokkal inkább azt kellene nézni, hogy mennyivel lő több gólt hat mezőnyjátékos, mint öt, és ebből hányszor kap egy csapat gólt amiatt, hogy nem ér fel a kapus. A kettő egyenlege nem hiszem, hogy pozitív. Arról nem is beszélve, hogy a vészkapusos támadások nem is igazi hatemberes támadások, a plusz ember szinte minden esetben azzal van elfoglalva, hogy jaj, lassan le kell mennem. Értelmetlennek látom, mégis óriási divat lett mostanában.

Tulajdonképpen az egész csapatot ki lehetne emelni, én mégis már csak egy játékosra térek ki, akit szerintem méltatlanul szokás elfelejteni, és igaz, hogy a tavalyi szezonja pocsékra sikerült, a tavalyelőtti viszont hibátlan volt: ez a játékos pedig Bodesz. Nem csak az, hogy ismét kíméletlenül beveri a helyzeteit, hanem a védekezése. Tanítani való védekezést nyújt a szélen, és bizony tegnap már az előtt elgondolkodtam, hogy kettesben kéne megpróbálni, amikor Planéta fent ragadása miatt egyszer ott védekezett. Volt már Győrben olyan szélső, aki tudott kettest védekezni, és ez nagyon hasznos fícsör lehet akkor, amikor van olyan irányító, aki szélt védekezik (Chema, Bombać, Görbicz). Alkata, intelligenciája, ereje megvan hozzá, talán érdemes lenne próbálkozni vele, hiszen óriási előny lehet egy olyan hatos, amelyiket nem kell cserélni védekezés és támadás között, de Győrben ehhez most még hiányzik az a jobblövő, akit fent lehet hagyni védekezni is. Az, hogy Planéta a maga két méterével és nem kimondottan gyors lábával Ambros szerint miért jó, ha szélen van, még megfejtendő kérdés, reméljük, meg is lesz fejtve. Én el tudok képzelni egy olyan támadóhatost (mert ahogy Kilgore kolléga írta, el kéne dönteni, mit akarnak Győrben Planétával), hogy Bódi, Planéta, Görbicz, Løke, Amorim, Korsós, ez hátul úgy nézne ki, hogy Duda és Szimó a két hármas, Heidi és Bodesz a két kettes, szélen meg Görbe és Korsó.

Az első, vakrepüléses KP-nk már most rendesen borult, főleg az eleje, a hatgólos Rosztov-győzelem Larvikban eléggé egyértelmű jelzés volt, és mivel a KP pillanatnyi formát jelez, egyértelmű, hogy a jövő hetin győri és rosztovi előreugrás, vardari és larviki hátacsúszás lesz.

Legyen ez persze a legnagyobb gondunk a tegnapi nap után. Viszont.

Máris tele van minden fórum az olyanokkal, hogy megjött az ETO, letette a névjegyét, BL-győztes, satöbbi. Hurrá, ismét megjöttünk a ló túlsó oldalára. Mert milyen névjegyet is kellett letenni? Az elmúlt három szezonban két BL-t nyert ez a csapat, miért kellene bárkinek is bemutatkozni? Az októberben BL-győztesnek kikiáltáshoz meg a teljesség igény nélkül, tényleg csak felsorolásszerűen néhány adalék:

  • Tavaly a Vardar az első csoportkör után 7 ponttal állt, majd utána még a kiesőhelyet is karcolgatták a hatcsapatos csoportban. Áprilisban mégis simán verték az ETO-t.
  • Az ETO tavaly 12 ponttal zárta az első csoportkört. A végét tudjuk.
  • 2014. október 21-én AS Roma - FC Bayern 1:7; 2015. május 6-án FC Barcelona - FC Bayern 3:0.

Szóval ne tessék még BL-győzelmet vizionálni, de az biztos, hogy az kiderült, ebben a csapatban ez benne lehet. Már "csak" a szezon hátralévő részében kell ezt a tegnapi teljesítményt megerősíteni.

Képek: Vardar