Igen, végre. Így két héttel az őszi klubszezon zárása előtt az első olyan meccsét tette parkettára Gerflorra a győri csapat, amelybe nem nagyon kell belekötni, bár ahogy Misi is elmondta a meccs után, azért ez sem volt hibátlan, de persze olyan teljesítmény meg amúgy sincs. Sokkal fontosabb, hogy az eddig gyenge szezon után, főleg az utóbbi két hét teljesítményei után ment, pörgött a csapat, és védekezett is, mert bizony az eddig nem nagyon volt.
Természetesen azért nem szaba elfelejteni, hogy ki volt az ellenfél. Az a Hypo, amely talán a Prokopp-éra utáni időszak leggyengébb Hypója, a Prokopp-időszakról meg ne is beszéljünk. Míg múlt héten még csak dicsérni lehetett őket, a mai teljesítményük alapján abban sem vagyok biztos, hogy ezzel az NB1-ben bent maradnának-e. A 22 év után elveszített első hazai bajnoki is azt mutatja, hogy egy-egy meccsre összejöhet valami, de amikor csak 20 alatti és 30 fölötti játékosok alkotnak egy csapatot, akkor az világos, hogy hosszú távon nem működhet.
De ne a Hypóval foglalkozzunk, inkább a hazaiakkal, de azért nagyon helyén kell ezt a győzelmet kezelni, pont az ellenfél miatt. A 21 gólos győzelem, a kevés kapott gól tényleg pozitív, ezen nem is érdemes sokat rugózni. Azt azonban nem lehet nem megemlíteni, hogy ez a meccs így ebben a formában egy erősebb edzőmeccs volt csak, semmi több. Ezt a meccset pont így, pont ennyivel kellett megnyerni, újra végignézni, hogy mi volt, mi működött és mi nem, és készülni a következő két hétvégére. Főleg a Vardarra kell nagyon figyelni, mert egyre valószínűbb, hogy az első fordulóban náluk még valami nem volt rendben, azóta mindenkit a földbe döngölnek - Ikastban sikerült négy gót kapniuk a második félidőben, ez azért nagyon húbazmeg. És ugye azt sem kell senkinek elmondani, hogy mennyit fog érni ez a mai 21 gól, ha a jövő héten a Vardar nyer Győrben, pláne ha Ikastban sem lesz meg a két pont.
Vissza a mai meccshez, mert sikerült rendesen elkanyarodni, és kezdjük azzal, ami a mai győzelem ellenére sem működött, illetve nem tetszett. Sajnos Sullandról sokadszor kiderül, hogy nem alkalmas arra, amire Győrbe hozták. Oké, egy teljesen széthullott ellenfél ellen az utolsó percekben "megszórta" magát, az első félidőben értékelhetetlen lövései voltak, egyedül az egyszem hetese ment be, ez nagyon kevés. És persze megint hosszúoldalon játszott, hogy hosszúra kelljen cserélni, ami egy Hypo ellen belefér, de értelmetlen. Továbbra sem értjük, hogy Orbánt miért 3,5 percre hozza Ambros a végén, ha valahol, hát pont most lehetett volna nyugodtan a második félidőben végig pályán hagyni. Ami még nagyon nem tetszett: a kimaradt ziccerek. Értem én, hogy belefér, de legalább 10 ziccert vágtak a lányok Szankóba, ebből azért ne csináljunk rendszert. Az utolsó negatívum pedig Planéta. Szinte végigjátszotta a második félidőt támadásban, és én személy szerint nem emlékszem értékelhető megmozdulására. Az világos, hogy játszatni kell, hogy kiderüljön, mire képes, nem ezzel van a baj. Hanem azzal, amit láttunk tőle. Misi pedig továbbra is balszélső, néha meg jobbátlövő, hogy miért nem lehet meghúzni azt, hogy Misi irányítson, rejtély.
Volt viszont persze pozitívum, nem is kevés, végre, a teljesség igénye nélkül. Ott van mindjárt Kiss Éva, aki az első félidőben rengeteg ziccert fogott, és sajnos le kell írni: ha nem véd így, akkor az első félidő akár még szoros is lehetett volna. Ne felejtsük el persze, hogy ki volt az ellenfél, de ez így akkor is rendben volt tőle. Nem ő tehet róla, hogy ilyen ellenfél jön szembe. Heidi is azt nyújtotta, amit tud, ezt a Løkét nagyon szívesen nézzük. Görbe is sokkal jobb volt már, mint pár hete, de ez is tök normális, hogy akkor nem ment még, most meg már alakul. A legnagyobb pozitívum azonban Amorim volt. Az egyértelműnek látszik, hogy fizikai problémája már nincs a térdével, a kondija is valószínűleg rendben van, őt ismerjük, tuti, hogy végig szinten tartotta magát a rehab alatt. Fejben kell még eljutnia oda, hogy igen, minden rendben van a térdével. Most már be mert menni, meg merte csinálni egyszer-egyszer, amit ő tud(ott), sőt úgy bő 50 percig ő volt az egyetlen, aki kilencről gólt lőtt az ETO-ból (kettőt is). Reméljük, hogy innentől egyre inkább a régi Dudát látjuk, nagy szükség van rá.
Tehát: tanulságokat levonni, és jövő héten a Vardar ellen a tendenciát megerősíteni. Nem lesz könnyű.