Hát persze. Tudjuk mi, hallottuk ezerszer edzőtől, sajtóstól, elnöktől, hogy idő kell a csapatépítéshez, sok új játékos, sok visszatérő, ez nem megy egyik napról a másikra. Attól most nagyvonalúan tekintsük el, hogy tavaly októberben ennek ellenkezőjét hallottuk, meg hogy tavaly a 8 új játékos beépítéséhez nem kellett idő, 12 pontos csoportkört sikerült zárni, nyilván most kellett.
Aztán mint derült égből a villám, csak más, jött Görbe, és az ő nyilatkozata a honlapon. Az nyilvánvaló, hogy a győri sajtósoktól nem várjuk el, hogy észrevegyék, ha egyszer csak a szöges ellentétét mondja valaki annak, amit addig ők hivatalos álláspontnak tekintettek, és Görbe elmondta: bizony itt más gond volt, nem csapatépítés (aztán ugyanezt elmondta a meccs után is). Nem mondta el, vagyis nem mondta ki pontosan, hogy mi, de azért ezt nagyjából sejthetjük. Ennyit erről, nem szeretjük, ha hülyének néznek minket, mert egyezzünk ki abban, hogy ebben a szezonban a mai meccsig sok minden volt a győri játékban, csak elképezelés és küzdés nem. Vagyis a mai második félidőig sem.
Mert aki látta, egyet fog érteni velem, hogy az első félidő ugyanolyan pocsék volt, mint a Fradi ellen. Nem is a támadójáték volt elsősorban nyűgös, bár az egy klasszikus átlövésgól a 14-ből nem arról árulkodott, hogy az annyira ment, a védekezés volt az, ami miatt az ember nem hitt a szemének. Tök mindegy volt, hogy állt fel a fal, mindenki csak nyomozta a labdát (a nyitottat meg el is felejtettük). Erről jobb nem is írni többet - kivéve a félidő végét, mert ott azért történt valami, bejött Görbe, bejött Grimsbø helyett Kiss Éva, és ugyan akkor még nem fordított a csapat, de a szkopjei ellépést sikerült tompítani. Vagyis ahelyett, hogy 9:13-ről eldőlt volna a meccs, lőtávolon belül sikerült fordulni. Azon persze továbbra is fenn vagyunk akadva, hogy 4 perc emberelőnyt 1:1-re hozott a csapat (ez a későbbiekben sem lett sokkal jobb, 12 perc alatt lett 3:2, persze az utolsó szkopjei kiállítás, nevezetesen Penezićé már nem tartott két percig), ezzel tessenek valamit kezdeni, ha kérhetjük.
Aztán a második félidőben visszatért az az ETO, amelyet legutoljára talán Martín első szezonjában láttuk, legmeglepőbb módon Kiss Éva volt Lunde szerepében, Görbicz Anita pedig Görbicz Anita szerepében. Az utóbbi meglepő is meg nem is, ilyen gyorsan a szülés után ilyen szinten kézilabdázni keveseknek sikerül. A másik ilyen kellemes meglepetés Zácsik, de ez most nem ide tartozik. Az első 30 perc 17 kapott gólja után 10 perc alatt egyet kapott a csapat, ez természetesen nem elvárható, hogy mindig így legyen, de az első félidő kevesebb mint kétpercenkénti kapott gólátlaga után azonnal üdítőleg hatott. Sajnos a második évből Булатовић (vagy legyen az első évből Rédei-Soós) szerepében a balkezesek közül senki nem volt, de míg eddig hiányoltuk, hogy itt próbálhatna végre valami mást is Martín, az utolsó két BL-meccsen tűnt fel már itt Tomori, Kovacsics, sőt még Groot is, és egyből jobban működött. Kérhetjük ide jövőre Kovács Annát és Varlecet, ha már Burgaard-t sikerült meg sem próbálni? Persze ha egy Nora keresztnevű hölgy érkezik, akkor nem szóltunk egy szót sem, de nyugodtan lehet Amanda is (csak ne Lear).
Szóval Kiss Éva - amennyire nem értettük a leigazolását, annyira cáfol ránk ismét, de olyan szinten, hogy most már Grimsbøre akár azt is mondhatjuk, hogy második számú kapus lett. Nem tudjuk, mennyire tudja ezt a formáját tartósítani, de eddig egy rossz szavunk nem lehet rá. Jó, nem egy Lunde, de belőle csak egy van. Igen, akkor is, ha Thorir most kihagyta a keretből, ha látta a mai meccsen Karit (aki a meccs elején pedig jól indult), akkor lehet, hogy újra átgondolja azt a Solberg-Grimsbø duót.
Persze nem ketten nyerték meg ezt a meccset, hanem a csapat nyerte meg. Az a csapat, amelyik eddig nem volt csapat, nem működött, nem küzdött, de ma igen. Ez a mai két pont a közeli jövő szempontjából nagyon fontos volt, de - sokadszor is Anitát idézve - csak akkor ér igazán sokat, ha nyer a csapat jövő héten Ikastban. A mai hozzáállással erre minden esély megvan.
Martínt pedig azért sem értjük, hogy mi volt ez a kifakadás (amit Szabó Tomi nagyon okosan tompítva fordított magyarra, csak hát sajnos sokan értettük az eredeti verziót is) azok ellen, akik őt kritizálni merik. Az jött le az egészből, hogy aki őt kritizálja, az nem tiszteli őt és a csapatot. Elmondhatná neki valaki, hogy a kritikát el kell fogadni, és nem megsértődni rajta, az ő pozíciójában legalábbis nem. Görbiczet is hányan, de hányan kritizálják, még mindig sokat felróják neki a 2003-as zágrábi vb-döntőt, pedig az már nem ma volt. Mégsem hallottam még soha tőle, hogy ezért bárkinek burkoltan üzengetett volna, pedig még igaza is lenne. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy van egy olyan érzésem Anitával kapcsolatban, hogy ebben a csapat-összerántásban nem kicsi szerepe van, sőt.
Azt már most leszögezhetjük, hogy Görbéből ha edző lesz, zseniális edző lesz. Ha már nem most is az.