Titánok harca, I. felvonás

Kicsit rettegtem ettől a meccstől. Bevallom, nem tudok már női meccsre (főleg ha a tét nekünk nagyobb) nyugodt szívvel leülni, ennél szarabb szezonunk nem nagyon volt (mert részemről, ez eddig mindenképpen az, az olimpiai fuccsot nem nagyon tudom feldolgozni, és ez rányomja az egész női vonalra a bélyegét). Az eddig látottak/tapasztaltak alapján pedig bennem még ott motoszkált az is, hogy keményen kikaphatnak a győriek. Szerencsére nem így történt.


Nem tudok se pozitív, sem negatív hangulatú lenni a tegnappal kapcsolatban, és magát a meccset sem tudom hova tenni, mert úgy érzem, hogy ennek a derbinek kellett volna a döntőt leszámítva, a szezon meccsének lenni. Nem így lett, legalábbis nekem. Gyanítom köze lehetett ehhez annak is, hogy 3 héttel vagyunk VB után, és nem feltétlenül tudták a torna főszereplői még regenerálni magukat (ez leginkább Neagun látszott). Most januárra van két forduló, a mostani meg jövőheti (szerintem tök feleslegesen), majd februárig megint semmi. Most, hogy ennek mi a picsa értelme van fel nem foghatom, mint ahogy azt sem, hogy ez a téli időszak miért jelent ekkora feldolgozhatatlan problémát az EHF-nek, de hogy ezt a női vonalon minden évben buherálni kell, mármint a fordulók időpontjait a téli időszakban, ez már akkora vicc, mint az európai szövetség létezése...

A témához viszatérve; szóval én egy 80%-on pörgő Etot és egy 60%-on pörgő Budut láttam. Tipikus egymást kóstolgató meccs volt, amit éppen az aktuális házigazda (Eto) vett komolyabban. A védekezés végre összeállt, pattogtak a védők, mint a bolha, Alstad úgy kapcsolódott be, mintha a védelem mindenkori masszív tagja lett volna (most akkor mi ez az egész szezonos bullshit az össze nem szokásról?), támadásban pedig Löke megjátszásához elengedhetetlen volt, már csak azért is mert a góljai feléhez a passzokat ő osztogatta ki. Brochnak a VB-ezüst egyértelműen aranyként fénylik, mert így védekezni még sohasem láthattuk, és Amorimmal olyan párost alkotnak Groottal kiegészülve ami kicsit emlékeztet a nem is olyan régi aranykorszakra. Szépen megzavarták a podgoricai fejeket, amivel eléggé esetlenné tették a támadásaikat, bár én elsősorban úgy vettem észre, hogy a podgoricai szétesést a már említett 60%-os pörgés, és az válthatott ki, hogy a német bírópáros már az elején tisztázta, hogy Cvijics ordenáré viselkedéséből és Knezevic Raicevic bukott primadonnai tehetségéből nem kérnek, amivel a hentesek magabiztosságát meg is törték, és lám-lám már nem is annyira, hű de nagy király a címvédő csapat.

A mérkőzés negatívuma hazai részről még mindig az, hogy Amorim nagyon félti magát és ezzel az átlövőjáték, mint olyan meg is szűnt, illetve hihetetlen, hogy az egész szezonban mennyire nincsen szélső játék, amit már maga Bódi Berni is nehezményez, hogy 40 perc alatt, 40 perc után kap egy labdát és erre kell mindent feltennie, mert konkrétan ennyi szerep jut neki. És ugyanez igaz a másik oldalra is. Ezzel valamit kezdeni kell, mert a több lőtt gól már megint az irányító-beállón múlt, és így ez a Buducnost még egyszer nem fog játszani, és a visszavágóra nagyon az átlövők felé fogja irányítani a védekézését.

A pozitívum egyértelműen az, hogy lassan félév után a védekezés újra a régi, Grimsbö elkezdett javulni, és az, hogy bár van mócsing bennünk az Etoval kapcsolatban idén, de tényleg kijelenthető, hogy a nagyon-nagy riválisokkal szemben (Vardar, Budu) teljesen más arcát mutatja, és remélem ez azt jelenti, mint anno 2014-ben, hogy a végjátékra olyat produkálnak, amit előtte még soha!

Fotók: Győri AUDI ETO KC