Hogy őszinte legyek, pontosan az a két meccs volt vasárnap, amire előzetesen számítottam, csak a sorrend volt más, mint ahogy tippeltem. Persze ezt nem bántam, de igazából ettől a csapattól én bronzot reméltem. Ehhez képest az ezüst persze előrelépés, de a hogyanok sajnos tökéletesen azt igazolták, amit én a múlt heti magyarkupa-négyesdöntő után a hatosfal listáján előrevetítettem.
A tegnapi és a mai is egy dologról szólt, a védekezésekről. Ha csak a rendes játékidőket nézzük, akkor az ETO kapott 42 gólt, ami szenzációs, össze van ez rakva, kérem. Broch a vb óta zseniális hátul, Dudával óriási párost alkotnak, ez nem kérdés. Ami aggodalomra adott okott, az az, hogy a múlt héten láttuk, hogy mi van, ha nincs egyikük - a tartalékhármas Alstad. Na most nem ecsetelem, ez mekkora lutri, szerencsére nem volt szükség rá, hogy ott kelljen játszania. A kapusposzt viszont kényes poszt. Év eleje óta hangoztattuk, hogy Kiss Éva leigazolása érthetetlen, mint ahogy Grubisić elengedését sem értettük. Na most ugye az történt, hogy a félidőben 40% fölött volt Gruba, 20% alatt Grimsbø, és Kissben annyira nem bízik Martín, hogy ennek ellenére nem hozta. Egy kapussal márpedig nem nyert F4-et, ha azt nem Katrine Lundénak hívják.
Sokkal nagyobb bajt láttunk viszont a túloldalon, igazából egész szezonra - sőt Martín győri négy teljes évére - jellemző, hogy nem nagyon látjuk, mit akar a csapat támadásban. Illetve hát a csapat akar, de nem tudja, mit kéne csinálni. Ma talán az egyetlen végigjátszott figura Jana emberelőnyös gólja volt, azon kívül kábé annyi volt, hogy "valaki oldja már meg, ha nem tudjuk begyömöszölni Heidinek". Ez azért kevés. Szerencse, hogy a két hétvégi ellenfél sem a támadások nagykövete, egyiknél két, a másiknál egy játékos, aki "majd megoldja", de ha olyan híresen erős ez a győri keret, akkor lehet, hogy ebből többet kéne kihozni. Hab a tortán a szélsőjáték teljes hiánya, a jobblövőben mutatott impotencia (Sulland 0/6 mezőnyből, halló), ennek ellenére ragaszkodik hozzá Martín, amit egy emberként nem ért a teljes hatosfalas szerkesztőség. Görbicz pedig nulla másodpercet volt irányítóban, értjük mi, hogy nincs balszélső (ez is megérne egy misét, hogy miért nincs), de azért csak lett volna olyan variáció, amikor Görbét be lehet húzni középre, nem?
Annak ellenére, hogy bírózni nagyon nem akarunk, mert nem is lehet (például Görbe majdnembéeltérő hetese sok minden volt, csak éppen hetes nem), azért nagyon elkeserítő volt látni azt, ami az utolsó öt percben (meg kicsivel előtte) a két norvég primadonna szájából kifolyt. Több mint fél percig passzívban (emberhátrányban) támadó bukarestiek, aztán az ETO-nál három passzívban passz után elvett labda, nem bánjuk, hogy ezt végre rendezik. A belemenések megítélése is nevetséges volt, a románoknál legalább nyolcat nem fújtak le, Amorimnál pedig befújtak a vége előtt egy olyat, amiből van hetven egy meccsen. Kár volt elrontani az összképet, mert addig sem fújtak ugyan hibátlanul, de ezek nagyon durva hibák voltak.
Ez a szezon a valószínűsíthető magyar bajnoki címmel pont a 2009-es megismétlése lesz. Nyilván ismét meghallgathatjuk a sok sérültet a magyarázatok között, meg hogy jövőre minden szép és jó lesz, azonban ez megint csak kifogáskeresés lesz, amit persze majd jól el lehet adni. Hogy mire ment volna ez a csapat Tomorival, Bódival, Korsóssal, nem tudni, persze rögtön lehet mondani, hogy velük biztos más lett volna, de akkor is csak heten lehettek volna egyszerre a pályán, ugye, nagy bölcsesség ez. Én sokkal inkább nézném meg azt, hogy valóban elég-e folyamatosan a védekezés fontosságát kiemelni, és a támadást szinte teljesen elhanyagolni. Egy BL-ezüst persze nem kudarc, főleg nem a tavalyi év után, de komolyan felül kell vizsgálni, hogy mindent, az igazolásokat is a védekezésnek rendelünk alá, közben pedig óriási szerkezeti hiányosságok vannak a csapatban. Mørk nyilván megoldja a jobblövő kérdését, bár persze ő még mindig csak egy a poszton, ha történik vele valami, megint nincs ott semmi és senki. A széleken nagyjából megleszünk, ha Bódi valamikor visszatér, a jobbon mindenképpen, de most látszott, micsoda szarvashiba volt Orbisz tökéletes jegelése. A balszél így is nyűgös lesz, mert már nem lesz ott Misi vészmegoldásnak, és már bocsánat, a Korsós (aki szintén sérült, de sérülése előtt is épp leszállóágban volt), Hársfalvi, Puhalák trió nem tűnik egy BL-győztes hármasnak. Ha csak nem az a terv, hogy Görbiczet is a pályafutása utolsó éveire odatesszük. Meg kell oldani továbbá Duda cseréjét támadásban, plusz kell még egy hármasvédő, bocsánat, de Tomori egyikre sem alkalmas, ősszel ezt meg is mutatta. Persze lehet azzal jönni, hogy tavaszra milyen jó lett volna, és ezzel akkor téma lezárva, de kevesünknek hiányzott a szerkesztőségből (talán senkinek) ebből a csapatból Tomori. Továbbá második kapus még mindig nincs bevethető, pedig ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy Martín sem bízik Kissben. Akkor minek van itt, ugye.
Ez az ezüstérem így is a várakozásaimon felüli eredményt, ezt azért el kell mondanom, de ebben a döntőben benne lett volna a győzelem esélye is. A románok megérdemelten nyertek, Rasmussen pedig tökéletes választás lesz szövetségi kapitánynak - még ha a kettővel előbbi mondatot nem is szívesen írja le az ember. Van abban valami sorsszerű, hogy a Győrben anno már nem kellő Brădeanu lőtte be a mindent eldöntő hetest.