Innentől a vendégünké a szó tehát.
Kin/min ment el a Bajnokok Ligája-győzelem? Nagyjából ezen megy a vita vasárnap este óta a szurkolók között. Balszerencse? Játékvezetők? Ambros Martín? Sorrendben nagyjából ezekről olvasni, de amíg az első kettővel a szurkolók kilencven százaléka egyetért, addig az edzőt kevesebben ekézik. Pedig bizony szerintem vastagon benne van ebben a drámai vereségben. S a legnagyobb baj, hogy nem is a mostani tevékenysége vezetett ide, hanem az elmúlt egy-másfél év munkálkodása.
Ami biztos, a Hatosfal nem nagyon csinált segget a szájából, a problémákat nagyon régóta szajkózza. Volt ezért az aktuális szerző - leginkább persze artmooney, bocsi :) - utolsó gyökér, hazaáruló, fradista (!!!), viszont azért egyre több "társa" is akad, aki látja, hogy bizony a spanyol nem az atyaúristen.
Félreértés ne essék, a két BL-sikert nem lehet tőle elvenni, csorbítani sem akarom az érdemeit, de sokszor van olyan érzésem, ő tipikusan jókor volt jó helyen. Mielőtt már ennél a mondatnál elkezdené valaki adni az ívet, megjegyzem, nem rossz edző Martín, s összességében nem is ő tehet arról, mikor kerül egy klubhoz. Pontosabban az Itxakónál végzett munkájával, amit meg is süvegeltek sokan, köztük én is, igenis tett érte, de az élethez kell egy kis szerencsi, akarom mondani szerencse.
Szóval volt két nagyon jó év Ambrossal, ez vitán felül áll, ugyanakkor a sport (is) már csak olyan, hogy a múltból hosszú távon megélni nem lehet. Jött a tavalyi szezon, melyet már kivesézett a Hatosfal is. Lehetett "sérültezni", a bajnoki bukta azonban bukta marad(t). Ahogyan az idei BL-győzelem meg álom...
Újabb ténymegállapítás jön, nem az a baj, hogy nem lett meg az első hely, mert ez is benne van a játékban, elvárni tutira azt, ami egyáltalán nem az, képtelenség. Viszont bizonyos dolgokban nem látni a javulást. Martínnak több érthetetlen döntése volt ebben a szezonban is, de elsőként azért idézzük fel a BL-döntő rendes játékidejének utolsó szűk fél percét. Hétmétereshez jut az ETO, Görbicz belövi, 59:45-nél pedig megáll az óra, mert a tévé képernyőjén is látszik, miközben Görbe a dobáshoz készülődik, Rasmussen a kép alján a zsűriasztal felé sétál. Gólnál pedig egyből rakta is le az időkérő kártyát. Tizenöt másodperc van hátra, s ugyan Martín mondja, hogy faultoljon a csapat, gyakorlatilag a hatoson felállva várja a csapat a románokat, akik tulajdonképpen szabálytalanság nélkül el is jutnak a lövőhelyzetig, Torstensson pedig a kilépő, majd visszalépő Amorim "közreműködésével" kiegyenlít. A gól 59:55-nél esik, s utána azt látni, hogy Martín Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal rohan a kispad túloldaláról - mert az is látszik, hogy a CSM támadása alatt arra kezd el sétálni - a zsűriasztalhoz. Az óra 59:58-nál áll meg, egyet még visszakapott a csapat, de kettőt így is elvesztegetett. Persze a meccs heve, meg mindenki hibázhat, de egy rutinos, már-már zseninek tartott edzőtől talán az átlagnál jobban elvárható, hogy együtt éljen a játékkal. De mindegy, ez már a múlt, mondanám, hogy ez legyen a legnagyobb hibája. Utána még vagy kétszer megnyerhette volna az ETO a BL-t.
A már említett érthetetlen döntések sokkal fajsúlyosabbak, legalábbis utólag. Annak ellenére, hogy a nagyját már nagyon régóta mondogatjuk/irogatjuk itt a Hatosfalon is. S mi vagyunk a leginkább csalódottak, hogy most úgy tűnhet, "mi ugye megmondtuk". Nem ez a szándékunk, de nem bírjuk most sem magunkban tartani ezeket a dolgokat. Viszont gondolkodjunk el az alábbiakon:
a) Alstadot vajon megfelelően használta-e a szezon során? A Fradi elleni első BL-negyeddöntőn nekem akkor tűnt fel, hogy "jé, Ida is itt van", mikor a meccs után mutatták, hogyan örül a többiekkel. Tényleg nem lehetett volna betenni öt-tíz percre?
b) Kiss Évát totál leépítette, ennyire nem rossz kapus Kiss, hogy már ő maga se merje pár percre beküldeni. Vagy ha igen, minek igazolta le? Vagy nem is ő döntött? Az még nagyobb baj. Mert mit veszít, ha négy-öt támadásra ő van a kapuban? Nem Grimsbø, hanem ő véd nullát? Lehet, Karinak elég lett volna néhány perc a padon, hogy összeszedje gondolatait.
c) Brochot joggal dicsérjük, mert parádé, amit hátul előad, de milyen beálló, ezt tudjuk? Mert igazán ki sem próbálta a posztján.
d) Planétához ragaszkodott, pedig tavaly Müllerrel kivételezett, őt meg "lenullázta", s idén sérüléséig egy fikarcnyival sem lett jobb Szimó, aki egyébként közel sem akkora klasszis, mint szeretnénk, viszont nem is ennyire használhatatlan.
e) Tóth Gabi a négyes döntő 130 perce alatt nulla - ismétlem: nulla - másodpercet kapott. Nyolc hónappal a sérülése után...
S itt el is jutottunk egy másik komoly problémához Martín kapcsán. Milyen állapotban térnek nála vissza a sérült játékosok? Mi összeszedtük, nézzük.
a) Szepesi - teljesen leépítette, nem használta, pedig az első BL-győzelem évében egyedül tolta végig a posztján, minimális időre pótolta Korsós. Két évvel a sérülése után a másodosztályú Szegedbe igazolt, 30 évesen.
b) Orbán - teljesen leépítette, meggyőződésünk, nem is hosszabbítottak volna vele, ha nem sérül meg Bódi. Mellőzésének eredményét láttuk a döntőben, pedig a második BL-győzelem évében ketten együtt Bódival világklasszisszinten oldották meg a posztot (a döntőben minden szélsőnk 100 százalékon lőtt, összesen nyolc gólt dobva).
c) Amorim - ha nem kezd el maga dolgozni a visszatérésén, sehol nem tartana. Lehet, csak legenda, de állítólag mikor valaki ősszel megkérdezte tőle, "Duda, hogyan állsz az egyéni képzéssel?" Duda meglepő választ adott: "Én szeretném, de Ambros azt mondta, nincs erre ideje." Reménykedjünk, hogy ezt csak egy rosszakaró terjeszti, az viszont tény, eltelt másfél év a sérülés óta, de Amorim így sem a régi, ám még mindig a csapat legfontosabb tagja.
d) Görbicz - kicsit zárójelesen, mert ugye szült, és "csak" részleges szakadása volt, de gyakorlatilag sehol nem tart. Sérülése előtt volt egy, azaz egy jó meccse, azóta többnyire ácsorog a sarokban; semmi jel nem mutat arra, hogy jövőre nagyobb szerepe lesz.
e) Grubišić - szakadt térdű kapussal gerinces módon nem hosszabbítunk, hogy aztán a döntőben kivédje a szemünket, bravó. Helyette van egy Kiss Évánk, akiről lásd fent.
f) Tóth Gabi - lásd fent, fogalmunk sincs, hol tart, holott legalább két hónapja elvileg teljes értékű.
Ezek után mire számítsunk Tomori, Bódi és Korsós esetében?
Persze az ideagyárosok erre is tudják a választ. Gondolom, most én vagyok a főfasz, ettől függetlenül el is lehetne gondolkodni azon, tényleg minden a legnagyobb renden megy-e a klubnál.
Mert a fentiek miatt a jövő évi keretben is vannak hiányosságok. Egyelőre nincs szél, mi a garancia, hogy lesz használható második kapus, s ugye távozik Kovacsics, Alstad, Planéta, Sulland, egyedül pedig Mørk jön. (Minden tiszteletem Puhalák Szidóniáé, de az ő érkezése nem oszt, nem szoroz. Bár ha hozzáveszem, hogy a felkészülés kezdetén ő lesz az egyetlen egészséges ember a bal szélen...) Lehet, nem ártana igazolni, de ugyan ki tudna, mikor és kit? Elnök ugyanis még nincs, a használható emberek meg szerződéssel rendelkeznek. Ugyanígy az edző munkájával sincs, aki foglalkozna, aki számon kérhetne pár dolgot a szakemberen.
Bár utóbbi eddig is így ment, Martín bármit csinál, az szép és jó, aki pedig ezt nem így látja, az köcsög fradista. :)