Helyre állt a rend, az Audi-ETO Magyarországon visszaült a trónra. Teljesen megérdemelten, bár a döntő két meccse olyan volt, mint az egész szezon. Az viszont egyértelműen látszik, jövőre nem kis feladat előtt áll Ambros Martín: támadójátékot kell "csinálnia", mert a fináléban is majdnem 100 perc kellett ahhoz, hogy a rendelkezésre álló játékosok tudásához méltó legyen a játék az ellenfél kapuja előtt.
Elöljáróban annyit: a győriek idén nyolcszor játszottak a Fradival, hétszer legyőzték, az egyetlen vereség pedig nem osztott, nem szorzott, a szezon azon szakaszában tényleg nem számított. Azt csak halkan jegyezzük meg, tét nélküli ETO-Fradi nincs, s ezt valahogy Martín csak nagyon nehezen tanulta meg, rá is ment egy bajnokság. Pozitívum, hogy ezt most már ő is tudja. Szóval a döntő előtt minden Amorimék mellett szólt, amitől félni lehetett, senki nem tudta, miként dolgozta fel a csapat a BL-döntő elvesztését. Tavaly ilyenkor a Vardar ellen elbukott BL-negyeddöntőtől még májusban is kóvályogtak a győriek, amit ki is használt a Fradi, idén ebben csak rövid ideig reménykedhettek a Népligetben. Az első meccsen ugyan 14 percig nullán álltak Szucsánszkiék, a hátralévő 46 percet döntetlenre hozták, amibe próbáltak is belekapaszkodni. Zárójeles megjegyzés, innen is gratulálunk annak, aki úgy találta ki az idei versenykiírást, hogy az alapszakaszban hátrébb végzett csapat játszhatja a második meccset otthon, s az is jelentkezhet egy faszkorbácsért, hogy megcsapkodja vele magát, aki csütörtök 16.40-re és kedd 18 órára tesz egy döntőt.
Mindegy, vissza a két csapat idei sokadik párharcához: az első felvonás összességében borzalmas játékot hozott, szinte végig dadogott a labda a játékosok kezében. Mindent elmond a győri találkozóról, hogy a két legkiemelkedőbb teljesítményt Cifra Anita és Kovacsicz Mónika nyújtotta. Ekkorát egyik játékos sem játszott mostanában, de talán még sosem. Ha nem ismernénk Kim Rasmussent, pontosabban azt, hogy minden bizonnyal nagyon érti ezt a játékot, kicsit aggódnánk, hogy remélhetőleg nem látta a meccset, mert még képes behívni a két játékost a keretbe... A visszavágó aztán sok mindent helyre tett – igen, a két játékos valós tudását is –, s ugyan a második félidő első harmadáig az Audi-ETO is hozta a szokásos semmit elől, mert a védekezés most teljesen rendben volt, a maradék húsz percben már-már a BL-negyeddöntőt idézte a produkció. Pár perc alatt közte tíz lett összesítésben, amire az általam eddig egyébként elismert riporter éppen csak el nem sírta magát. Tragikus volt, mikor Gundi azt számolgatta, hogy a hátralévő nyolc percben tizeneggyel kellene nyernie a Fradinak, hogy bajnok legyen. Lehet, rá kellett volna szólni a "fülesen", hogy "Öreg, a Fradi TV-nek már vége van, álljál le!"
Szóval Görbiczék – Løke nélkül, aki sokak meglepetésére sérült is tud lenni – ebben a szakaszban lerendezték a döntőt, s úgy nyertek, ahogyan azt előzetesen is várni lehetett a győri zöldektől. Ettől függetlenül azért továbbra is értetlenül állunk az első 100 perc impotens támadójátéka előtt, hogy legalább minden második támadásban passzívig gyömöszölik egymás kezébe a labdát Grooték. Lesz dolga Ambros Martínnak nyártól, mert már ő is tudja, hogy több kell támadásban. Aztán hogy ehhez elég lesz-e az egy szem Nora Mørk, az jövőre kiderül.
Egy fél mondat még a Fradiról: náluk is kérdéses, hogy Kovacsics, Snelder, valamint a kapuban Bíró ki tudja-e egyenlíteni a még mindig meglévő hátrányt a győriekkel szemben. Az biztos, ráfér az erősítés a fővárosiakra, mert ez a két utolsó meccs is megmutatta, komoly(abb) szinten több Fradi-játékos is használhatatlan. Komolyan mondom, ha én vagyok Elek, ma inkább öt (lehet, hogy négy) emberrel támadom a győri falat, mert amit Hornyák Dodó előadott, az minősíthetetlen volt, s nem sokkal maradt el tőle Zácsik sem. Tulajdonképpen nettó emberhátrányban voltak a hazaiak, ráadásul egyiküktől sem ez volt az egyetlen terített betli pályafutásuk során... De hogy pozitívummal zárjuk a posztot, egyben az évet: innen is gratulálunk Görbének, aki a 2005 óta megszerzett mind a tíz győri aranyéremnek, a mostani csapatból egyedüliként, részese volt!