Előzetesen sikerült néhány napja felkavarni a kedélyeket Ambrosnak a román válogatottal. Erről már sokan sok mindent mondtak, megvan a mi véleményünk is, de így szűk két héttel az események után már nem akarjuk osztani az észt. Sokkal fontosabb volt, hogy az egyetlen komolyan vehető csoportban hogy nyit az ETO, és mi most foglalkozzunk is inkább ezzel (a másik, félkomolyan vehető csoport meg mit ad isten, pont a Fradié, és csak azért lett az is félkomoly, mert az Asztrahányt jól széthányták, hehe).
A hivatalosan mumusnak titulált ellenfél elleni meccs úgy nagyjából 3:3-ig volt izgalmas, bár addig se nagyon, mert az már itt látszott, hogy az ETO góljai sokkal inkább tervezettebbek voltak, mint a vendéggólok. Aztán 3:3 után a hazaiak elkezdtek védekezni, és akár felállt fal ellen kellett menni, akár indulni, többnyire gól lett a vége. Mindenki hozzátette, amit kellett, Kari fogott, ahogy az olimpián (63% az első félidőben, helló), Mørk pedig úgy illeszkedett be, mintha nagyjából 12 éve játszana Győrben. Ilyenkor persze elgondolkodunk a Mülleres-beilleszkedős bullshit valóságtartalmán, úgy látszik, klasszisoknál ezek a beilleszkedési fázisok nagyjából nem léteznek. Groot megmutatta, hogy akár átlövőben is lehetne használni, Amorim is a félidő végére megtalálta egy kicsit régi önmagát, így bő húsz perc után már számolt is a közönség - amit én személy szerint nem értek, ez az ellenfél most nem az volt, amelynek a kiütése annyira nagy örömmámorral kellett, hogy járjon. A másik két csoportellenfél nyilván más kávéház lesz. Feltűnő volt viszont két rendszerszintű probléma, az egyik a keretbe van kódolva, a másikkal meg kell sürgősen (és lehet is) valamit kezdeni: a szélsőjáték és a beálló elleni védekezés. Az előbbi egész egyszerűen nincs, nem létezik, labda sem nagyon megy le, de ha mégis, akkor általában gondok vannak. Összesen három gól érkezett a szélről emlékeim szerint (Bódié indulásgól volt), abból kettőt az a Görbicz lőtt, aki körülbelül pont ezt a két támadást töltötte a szélen. Ez ma bőven belefért, de hogy a továbbiakban elég lesz-e, azt nem tudom. A beálló elleni védekezés nyilván a javítható kategória, de javítani is kell, valahogy az Ambros-korszakban ez visszatérő hiba. Szinte az egész meccsen, de az első félidőben teljesen, a dánok csak innen tudtak veszélyesek lenni. Az edzőjük ezzel annyira nem volt boldog, 20 perc alatt kikérte két idejét is.
A második félidő sokkal inkább szólt már arról, hogy kicsit vegyünk vissza, próbálgassunk ezt-azt, és végrevégrevégre sok időt töltöttek pályán a sérülésből visszatérők is: Korsós, akinek ma nagyon nem ment, reméljük, hogy ez csak átmeneti, Bódi, aki még szintén nincs csúcsformában, de az indulásánál elég szűk szituba ment bele bátran, Tóth Gabi, aki viszont pont úgy odaverte, amit oda kellett verni, ahogy bő egy éve. Szépen elcsordogált a félidő, rajtam is szépen átcsordolgált, sok minden nem maradt meg bennem, az ETO jóvoltából teljesen érdektelenné vált az egész meccs.
Az inkább itt a nagy kérdés, hogy mi lesz itt a folytatásban. A mai teljesítmény hibátlan ugyan nem volt, de meggyőző igen. A védekezés az egy említett hibától eltekintve össze van rakva, ahogy ezt Martíntól megszoktuk, a támadójáték gördülékenyebb volt, mint az elmúlt két évben. Amire nem tudjuk még a választ, hogy mennyire kell a mai meccset helyén kezelni az ellenfél minősége, illetve a feltételezhetően még a minőségéhez képest is gyengébb teljesítménye miatt. Nehéz persze meccs és meccs teljesítménye közötti összehasonlításokba menni, de még azt mondom, hogy ez a mai nem lesz elég a csoportgyőzelemhez, de mindössze azért nem, mert ennél többet ma nem kellett kivinni a Gerflorra. Az első félidőben megvolt az is, az simán volt erődemonstráció, a másik meg egy csendes húzzukbe-meccs - ami miatt viszont ez nagyon fontos, az az, hogy főleg az elmúlt két évben volt nagyon jellemző a csapatra a pont fordított forgatókönyv, borzalmas első félidő (vagy első 20 perc), és utána egy jó teljesítmény. Most ez visszaállt a korábban megszokottra, és ez így is van jól. Az ősz a fontos, mert most itt lesznek a komolyabb ellenfelek, a tavasz meg lehet a rákészüléses fázis. Az egyetlen komolynak látszó ellenfél ma sikeresen kikapott otthon hárommal a svéd serdülőcsapattól, szóval az már tényleg örömjáték lehet.
A BL-serleget még ne adjuk oda, de az odavezető út első lépésének ez nagyon is rendben volt.