A múlt heti magabiztos és laza győzelem után világos volt, hogy most egy másik kávéházba kellett látogatni a győrieknek. A Bl-ben egy tizeniksz gólos győzelmet sosem kell megmagyarázni, de túlértékelni sem szabad, főleg ha a női szakágról csevegünk. Veszett nagy bölcsességként még azt is hozzá lehet tenni, hogy az a hazai csak akkor ér igazán valamit, ha Rosztovban is, meg ilyenek - nos, ezt a pályán lévők is tudták, ez nyilvánvaló.
Tudták, látszott, mert ha sok minden nem is (úgy) működött, ahogy azt szeretnék, egy valamire egy rossz szót nem lehet szólni, az pedig a küzdeni akarás. Mindenki odatette magát keményen, akkor is, ha nem ment neki, és ha a meccs eredménye fordítva sült volt el, akkor sem lehetett volna erre egy szót sem szólni. Van viszont, amire lehet, essünk is túl rajta.
Egyik egy általános megállapítás: a lehető legnagyobb balfaszság ez az ápolást kértél-menjél le szabály. Igaz, hogy mindkétszer az oroszok szívtak vele, de ez akkor is tökéletes hülyeség. Sem Lunde, sem Barbosa nem szimulált, sőt igazából Barbosa sérülése után Görbénél elmaradt egy támadó kétperc. De az, hogy le kellett menniük, mert ápolást kértek, és az ellenfelet nem büntették, tökéletes hülyeség. Világos, hogy mi a szabály célja, de ebben a formában ez értelmetlen (azt mondjuk megkérdeznénk Leslie-től, hogy nem tűnt-e fel neki, hogy Lunde lecselésével lett kapusteljesítményük, de ez legyen az ő gondja).
A másik, amitől nagyon tartottunk, és tartunk továbbra is, a győri balszél (viszont a beálló elleni védekezést sikerült megoldani, remek). Finoman szólva is azt mondhatjuk, hogy nem alkotott maradandót ez az oldal. Támadásban a második félidőre ugyan sikerült a minősítethetlenről elfogadhatóra javulni, de elég megnézni, hogy az orosz jobbszélsők hány gólt lőttek innen, és akkor ebben még nincs benne, hogy hány hetest hoztak össze, jó részüket tök fölöslegesen, és hogy volt innen három kiállítás is. Korsós alapvetően jó megoldás ide, nem kérdés, de a sérülése után nem találja önmagát, a két fiatalabb társának meg nagyon nagy ez a kabát. Számomra nagy kérdés, hogy belenőnek-e, de ahány gólt innen kaptunk, arra bizony akár a BL is rámehet. Jellemző pillanat a hatosfal levelezőlistájáról, szinte egyszerre született a három levél.
Mi bizony ide nagyon elgondolkodnánk egy igazoláson. Még akár Kisvárdán is körülnéznénk. Mint ahogy kapus is kellene, mert sajnos Kiss Éváról megint csak az jutott eszembe, hogy ha nem dobják agyon, akkor esélytelen: annyira lassú, mint Eric Clapton, csak Clapton nem szokott mellényúlni.
Nagyon pozitív volt viszont a másik oldal, ahol azért szintén fáztunk: egészen konkrétan Bódit kell most megemlíteni. Ha jól rémlik, csere nélkül tolta végig a 60 percet, védekezésben minimális számú hibával, támadásban pedig 4/4-gyel, az első gólja egészen konkrétan olyan volt, hogy Lunde még azóta is azt keresi, hogy hol ment el az a labda a hosszúra. Ha valaki összefüggést vél felfedezni Bódi visszatérése utáni első győri szezonja és a mai játéka között, az valószínűleg jó nyomon jár, akkor Kace volt a jobbkettője, most Mørk. Ennyit számít, ha klasszis lövő van mellette, ugye.
Ha már Nora: Mørkről szinte felesleges is írni. Úgy játszik (ahogy már legutóbb is írtuk) ebben a csapatban, mintha úgy tíz éve itt lenne. Egy klasszis, akinek nem kell beilleszkednie hónapokig, hanem idejött és csinálja. Ennyi ez. Ezzel ezt a posztot évekre megoldották Győrben a vezetők, de azért én sürgősen tennék mögé egy fiatal játékost, aki tanulhatna tőle, és lazább meccseken be is ugorhatna helyette. Kiss Niki például ideális igazolás lenne. Hopp, hát de ő győri, csak kölcsönben van...
Ki kell még emelni ma mindenképp Amorimot is. Valahogy a mozgása már nem olyan, mint volt a sérülése előtt, de a mai játéka viszont a "régi" Dudát idézte. Ha ez így marad, akkor ez a poszt is kipipálva, de mögé is hoznánk valakit (Monorinak például nagyon jól áll a zöld-fehér, csak a címert kéne lecserélni).
És hogy még maradjunk a pozitívumoknál, Grimsbø és Løke ismét megmutatták, hogy ők mitől is világklasszisok. Kari egy pocsék első félidő után az utolsó percekre visszaállva tulajdonképpen hozta a meccset 4-5 borzasztóan nagy védéssel, Heidi pedig levegőt is alig kapott, annyira kitalálta ellene Leslie a védekezést, és mégis, amikor nagyon kellett, villant egy akkorát, ami valószínűleg a hét gólja (lenne, ha nem lenne benne egy látványos mezhúzás). De ahogy befordult és felverte Katrine keze mellett a rövidre, az elképesztő volt. A végén a kapusok közötti különbség döntött, mint már említettem, nem értem, Leslie miért hagyta szinte végig Lundét, nagyon gyengén védett, rengeteg labdának nyúlt mellé. Nem mintha ezt bánnánk.
Szóval egy küzdős, melós meccsen néhány klasszisteljesítménnyel, de összességében inkább rosszul, mint jól játszva sikerült Rosztovban nyerni. Ebben persze szerepe volt a hazaiaknak is, akik bizony most jobbnak tűnnek, mint tavaly. Tökéletesen elégedettek lehetünk, hibátlan meccs nyilván nincs, a lényeg megvan, és tartom a múlt heti konklúziót, a BL-serleg még nyilván nincs meg, de ez is egy tökéletes lépés volt a megfelelő irányba. Még nyerni kell Bukarestben, és szinte meg is van a F4. Novemberre a bajnokság is eldőlhet (vagy már el is dőlt?), úgyhogy lehet, hogy unalmas tavasz elé nézünk győri szempontból. Nem kellene elrontani májusban.