Fordulatos meccsen, borzalmasan világtalan játékvezetéssel, két teljesen ellentétes félidővel, de végül győzelemmel zárult a Győr bukaresti játéka. Sok minden kavarog most a női írok fejében, és megpróbálom a saját gondolataimon kívül a többiekét is beleépíteni a mostani írásomba.
Be kell vallanom hogy az idei évben még nem láttam Eto meccset. A Rostov elleninek az utolsó 7 percét megnéztem felvételről, de nagyjából ez volt minden. Amit ezen kívül tudtam, az a meccs utáni írások olvasásának volt köszönhető. Érdekes is, hogy nem Fradi meccsről írok. Ami feltűnt a meccs előtt, hogy folyamatosan az "elbukott BL-döntő visszavágójaként" emlegették a mérkőzést. Ezekből a hangzatos bullshittekből már kezd annyira borzasztóan elegem lenni, hogy azt szinte le se bírom írni. Ha most egy szaros csoportmeccsen legyőzzük őket akkor azzal visszavágunk? Akkor a Győré lesz majd a BL-serleg? Akkor majd megváltozik a májusi döntő végeredménye? Akkor majd mi dobjuk be a heteseket nem pedig ők a múltban? Minden kérdésre egyszerű válasz van: NEM. Hagyjuk már el ezeket a kattintást hozó címeket, és legyünk objektívek.
No de térjünk, rá a meccsre. Elsőként szinte biztos vagyok benne, hogy sokan fognak bírózni, ezért szeretném minden értékelés előtt leírni velük kapcsolatban a véleményemet. Ez a két lengyel hölgy nem rosszindulattal fújt egyik vagy másik irányba. Az elején szigorúak akartak lenni, és kilgore szerint rosszul húzták meg a határokat. Meg akarták fogni a csapatokat, hogy ne szaladjon el egy durva meccs irányába, csak az lett a baj, hogy borzasztóan kicsúszott a kezük közül minden, és a végére össze-vissza fújtak zavarukban. Borzalmas volt nézni, hogy nem érzik ezt a meccset, szerencsére a mi szempontunkból a végén nem volt fájó ez az egész borzalom, amit végig csináltak. Szóval ne gondoljunk arra, hogy a bíró páros ellenünk fújt, ők egyszerűen nem tudták felvenni a mérkőzés ritmusát.
Első félidő: Vestergard meccsel, Martín néz
Az első félidőben igazából a 2013-as Valcea elleni meccs ugorhatott be sokaknak, amikor Vestergard a kispadon Veszprémben keményen lemeccselte Marítnt, a végén 2-3 hibát kihasználva viszont az ETO ment be a döntőbe, amit aztán be is húzott. Ezen a mérkőzésen a hiba két helyen jelentkezett: az első, hogy Duda a 16. percben megkapta a második kiállítását, így az egyik legfontosabb védő játékosunk kiesett a védelemből, ráadásul az első félidőben a hosszú oldalon helyezkedett, így még az se volt könnyen megoldható, hogy támadásba becseréljük. A másik hatalmas probléma Nora Mörk terített betlije volt, és megjelent, hogy Tomori hiányában nincsen cseréje egyáltalán. Közben eszembe jutott egy harmadik igen csak nagy probléma, mégpedig Grimsbö kiesése. Az eddigi meccsek olvasata alapján Kiss Éva nem volt túl jó formában, így kicsit megijedtem, hogy most mi fog történni. A válogatottban mindig hozza magát, de most egy kemény, idegenbeli tétmeccsen került rá a teher klub csapatában, ami eddig nem sült el túl jól. Ennek ellenére ez volt az egyik döntő momentum, és már beállása után is fogott pár nagyot, de a kipattanókat rendszeresen a románok szerezték meg.
Jegyezzük meg, hogy a félidei 4 gólos román vezetés nem csak azért jöhetett létre, mert csak mi voltunk rosszak, hanem azért, mert a bukarestiek nagyon szépen játszottak. Kihasználták az idei ETO egyik legnagyobb hibáját, a beálló körüli védekezést. A labdák rendszeresen eljutottak a beállóhoz, ha pedig nagyon oda koncentráltak a védők, folyamatos betörésekkel növelték az előnyüket. Ayglon nagyszerűen játszott, Grubisic pedig a kapuban hozta magát, így 13-9-es vezetéssel fordulhattak a csapatok. Aztán a szünetben komoly beszélgetés zajlott le a győri öltözőben, aminek meg is lett a eredménye.
Második félidő: Martín meccsel, Vestergard néz
Szóval nem tudom mi történt, de úgy jöttek ki a lányok, hogy ezt a meccset meg lehet, és meg is fogják fordítani. Fura volt látni, hogy szinte pillanatok alatt fordult meg a játék képe. Igaz ez női kézilabda, ahol ez aztán teljesen hétköznapi dolog. Viszont ami bejött Ambrosnak: egy gyors lábú, nagyon mozgékony védelem ment fel a pályára, amivel a CSM nem tudott mit kezdeni. Két üres kapus gól után pedig már nálunk is volt az előny. Ami a legnagyobb érdekessége volt a félidőnek: Görbicz védekezett többnyire, Amorim pedig jött helyett TÁMADÁSBA. Ez pedig annyira bejött, hogy öröm volt nézni. Az ellenfélnél Manea mellett egyedül Torstensson tudott csak hozzátenni a meccshez, a második félidőben nullát mutató Grubisic helyett beálló Ungureanu néhány nagy védést be tudott ugyan mutatni, azonban ez már nem volt elég a feltámadáshoz. Az ETO egy változatos meccsen végül 27-24-re nyert Bukarestben a CSM ellen.
Pár pozitívum a végére még. Az egyik, hogy ma mindkét szél nagyon erős volt. Bódi nagyon nagyot játszott, bár támadásban volt néhány hibája, de összességében hatalmas piros pont neki. Korsós az előző meccs utáni gyenge játékát most kozmetikázta kicsit, ha ezt a hullámzást idővel ki tudja küszöbölni, akkor nagy játékos lehet belőle. Kiss Éva a kapuban nagyon jól játszott, néhány hatalmas bravúrt mutatott be, volt egy olyan reflex mozdulata is, amilyet szerintem még nem is láttam soha tőle. Zárásként pedig Nora Mörk. Ez a nő játszhat akár milyen szarul, a végén megint kétszer úgy elsült a keze és adott pár olyan gólpasszt, amire csak a legnagyobb zsenik képesek. Ha nem sérül meg, az ETO jó pár évre megoldotta a balkezes átlövő kérdését.
3 meccs 3 győzelem, most már csak "hozni" kell a hazai meccseket, és a zsebben is van a final four. A legnagyobb feladat majd az lesz az ETO-nak a közel jövőben, hogy Tóth Gabit, illetve Tomori Zsuzsát visszaépítsék a csapatba, és formába hozzák majd őket. Ha ez sikerül, nem nagyon látok a jelenlegi mezőnyben olyat, aki képes lehet őket megállítani a BL-győzelem irányába vezető rögös úton.
(Képek: ETO facebook oldala, illetve a szerverről elővarázsolva)