Nyilván eddig is itt voltak, és már mutattak is sok szépet, de tegnap tették fel az idei teljesítményükre a pontot. És jelezték a világ felé, hogy nem szeretnének ebből lejjebb adni (ez különösen Kiss Évire értendő). Nem is érnénk be ennyivel!
Bevallom, irigykedtem múlt héten Fincs kollégára, mert tudtam, hogy jó meccseket ígér ez a két forduló. Időhiány miatt nem tudtam sajnos lecsapni az előző találkozóra, de a visszavágóra már mindenképp, mert tudtam, hogy akármekkora is lesz a különbség, kézilabda biztosan lesz. Lett is aztán kézilabda, meg különbség is, méghozzá egész szép, amire akkor nem számítottam, arra meg különösen nem, hogy szám szerint 33 gólig jut majd az Eto a CSM ellen, mert elnézve az eddigi fordulókat, oké, hogy a románok kikaptak az FCM-től, és csak a Rosztov elleni hazai két ponttal ácsorognak eddig a tabellán, de a múlt heti és a tegnapi meccs alapján látottak miatt én úgy gondolom, hogyha most lenne a BL-döntő, ez a két csapat lenne ott. A románok sokkal meggyőzőbbek nekem szvsz, mint a Vardar/Rosztov, vagy az eddig éppen komoly meccset egyáltalán nem játszó Buducsnoszt. A listán is beszéltük többször, hogy a románokkal nagyon talán nem kell foglalkozni idén, mert Rasmussen már a csúcsra járatta őket (ezt mondjuk tartjuk továbbra is, mert olyan játékot amit májusban produkáltak azóta sem sikerült megismételni), de azért látszódik, hogy bőven van bennük még tartalék, és a francia átlövő-vonallal a támadásaik nem fognak kimerülni Gulldénból és a szélsőkből, Torstensson meg tegnap is mutatta klasszisát, hogy csak akkor szól hozzá amikor kell, azt meg rohadtul tudja, hogy az meg mikor van.
Az első dolog amire rögtön kitérnénk, nyilván Heidi terhessége. Agyalunk, hogy kit lehetne hozni a helyére, én most egyik haverommal való beszélgetésünk során (az ő ötlete volt, magamtól eszembe sem jutott, nem is értem miért) erősen meggondolnám az Eto helyében El Gaui kivásárlását, de minimum kölcsönkérését (jó is lenne most egy Tamires, ugye?), de artmooney kolléga ragaszkodik Dombi Luca felhozatalához. Nekem mindkettő oké, mert tényleg ez a két ötlet lenne a legjobb megoldás, legalábbis idén mindenképp, aztán a továbbiakon lehet gondolkodni májusban.
Részemről csak ezt az egyetlen problémát okozza Heidi állapotossága. Nem úgy a tegnapi meccs egész közvetítését... Nem nagyon szoktam vele foglalkozni, hallgatni (bár érdekes módon kifejezetten zavar, ha úgy nézek meccset, hogy nem kommentálnak alatta), de egész egyszerűen érthetetlen volt számomra az a már-már apokaliptikus hangulat amit lezavartak tegnap ezzel kapcsolatban. Nem számoltam hányszor került szóba (sokszor), de egyedülálló férfiként már én is háklissá válok arra, amit korábban még Lunde terhességénél írt meg Csilla (reblogos korunkban, nem tudom most ideposztolni, bocsi), hogy felénk ha egy nő babát vár, azt úgy kell kezelni mintha nem egy új élet születése lenne ez az esemény, hanem egy élet kimúlása. Az a kérdés, hogy „Mit gondolsz, szerinted a lányokat hogyan érintette Heidi bejelentése?” kifejezetten érthetetlen számomra. Hogyan érintette volna őket, mégis, bazz? Nem gyújtogattak mécseseket egymás vállán zokogva az öltözőben, hanem azon kezdenek el versenyezni, hogy ki fogja a legcukibb babaruhát megvenni. Legalábbis jobb helyeken ezt így szokás. Nem tudom, hogy ebben (is) mi vagyunk ennyire lemaradva, hogyha egy nő babát vár azt rögtön negatívumként kezeljük magunkban, rugózunk rajta napokig, és csak egy bizonyos idő után kezdünk el ennek örülni?
Na erről, így ennyit, maradjunk a fordulónál, csak unom már, hogy ezt mindig így kell kezelni...
Visszatérve a meccsre; az első félidő egészen érdekesen alakult. Egy pimasz kamaszkorát idéző Görbicz góllal indítottunk, hátul szépen lesáncoltunk minden román lövést, ennek ellenére mégis pikk-pakk 2-1 állt Gulldénéknek. És kábé ez jellemezte az egész első félidőt. Nem a románok voltak az első félidőben két góllal jobbak, hanem mi nem találtuk még meg a játék fonalát. Ez a második félidőre szépen meg is változott, román részről teljesen ugyanaz volt a forgatókönyv, mint múlt héten, sőt még rá is tettek egy lapáttal azzal, hogy még rosszabbak is tudtak lenni, teljes tanácstalanság volt érezhető náluk a végén. Kapusaik nagyon nem voltak, ellenben velünk, ahol Kiss Éva Leganger/Lunde/Pálingeri magasságokban védett, eddigi mozgását meghazudtolva jobbra-balra pattogott, a második félidőben majdnem minden lövéshez hozzáért, végén a mosolyából kiindulva már talán ő maga sem hitte el, hogy tényleg megfélelmlített egy egész klasszisokból álló csapatot. Akkora formát mutatott, hogy még az EHF is tisztelgett neki egy összeállítással, amit csakúgy mint a tejfölt a nyolcvanas években, nem lehet megunni.
Védelemben azt hiszem most fog érződni igazán Kovacsics hiánya. Egész egyszerűen nincsen kettes védő. Bár csalóka volt a kép, hiszen nem nagyon szaladgált be senki a románoktól, de mégis Niombla látványosan, és úgy vert meg ott bárkit, akit akart, és érzésem szerint végére elfáradt fizikailag is picit, mentálisan pedig teljesen, Kiss miatt. Mindenképpen olyan beállós kell majd, aki tud kettest is védekezni.
Érkezett még a második félidőre egy nagyon bizonyítani akaró Tóth Gabi és egy régóta kitörni váró Mørk. Utóbbi szórt is tizenegyet és megint képes volt az utolsó pillanatban bevágni egy bombát. Az a helyzet, hogy rohadt jó volt, hogy három játékosnak is egyszerre jött ki a lépés, mert egyértelműen ezen a meccsen hozták az eddigi legjobb formájukat, és ez elöl a csapatra is értendő. Teljesen rendben voltak, az eddigi hiányosságokat (balszél) maximálisan tudták kompenzálni, improvizáló volt sokszor a támadás ugyan, de annyira együtt vannak most a játékosok, hogy ezt sikerült maximálisan jól a csapatmunkába építeni.
Röviden és tömören; az elmúlt évek legszebb arcát mutatta eddig az Eto, amihez mindenképpen kellett egy klasszis balkezes lövő, sok sikeréhes játékos, akiket a sok alázatos játékos segített abban, hogy a meccs hősei legyenek. Sok ilyet szeretnénk még írni, minden hétvégén akár.