59. perc, passzív, győri támadás. Beálló elzár, Planétánál a labda, kb. 8 méterre a kaputól. Planéta felmegy,lő, pókhálótlanítás. Passzol Korsósnak, és a 30 centivel alacsonyabb szélső átlövésgólt szerez. Ezzel köbö le is írtam az egész mérkőzésen az átlövőjátékot. Jó, nem. Hazudtam. Müller a 21. percben felugrott, lőtt, gól. Aztán 40 percig megint nem. Sima győzelem, ami jó, hajtás után meg még, ami jó, és még, ami nem jó.
Lezárult az új rendszerű női BL második csoportköre, a két Larvik elleni meccset leszámítva nem volt különösebb aggódni valónk. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hétközi Fradi-meccset Martín ha fel nem is adta, nem a 100%-os bajnoki mérleg volt a cél. Sejteni lehetett, hogy valami ilyesmi vár ránk Metzben is, de ez azért mégis csak a BL. Hiába a sok kísérleti (kényszer)megoldás, ez a csapat működött, ezen kár vitatkozni. Nézzük meg mégis először, hogy mi volt az, ami baromira mégsem.
Ahogy a bevezetőben ez már egyértelművé vált, az az átlövőjáték. Vagyis annak a hiánya, vagy nem is tudom, mije. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ugyanannyi átlövésgóllal zár egy szélső, mint egy elvileg klasszis átlövő, és hogy mit kell ahhoz tenni, hogy ilyen kezű játékosok, mint Szen és Müller végre lőjenek. Bár Müllernél alapvetően nem tudom eldönteni, hogy nem valóban arról van-e szó, hogy tényleg ennyire képes, és úgy egy hónapban egyszer van egy meccs, ami összejön neki. Tököl, pöcsöl, falra mászik, passzt keres, pedig ilyen csuklója a női mezőnyben talán tényleg senkinek nincs, balkezesek közül meg szinte biztos. De ez csak a játékának az egyik része. A másik, hogy mi van akkor, amikor védekezésben fent marad: baj. Elkeserítő nézni, hogy milyen szinten nem tudja, mit kéne csinálnia védekezésben, rossz helyre fut, mellényúl, lefut, amikor nem kéne, fent marad, amikor le lehetne futni, ez így egyszerűen haszontalan.
Még szerencse, hogy Martín tudja, hogy kell átlövők nélkül csapatot építeni, ezt már láttuk tőle Estellában is. Mert egyébként ettől eltekintve a védekezés az utolsó 10 percet leszámítva nagyon jól működött, Litre kényszerű pihentetése után Hornyák mutatta meg, hogy így 33 évesen is még mindig az egyik leghasznosabb győri játékos (tényleg, már csak kapusként nem láttuk, de ki tudja, lehet, hogy az is menne neki, reméljük, Grimsbø tényleg csak óvatosságból pihent, és nem kényszerül még oda is beállni), és ez a jól működő védekezése a mai női mezőnyben bizony akármire elég lehet. Az pedig, hogy Grimsbø nagyon jó igazolás volt, elég hamar kiderült. 66% az első félidőben, nem nagyon kell erről mást mondani.
Ami viszont egyre jobban kezd alakulni még így átlövők nélkül is, az a támadójáték. Kovacsics játékán már meg sem lepődünk, ma ismét volt szélső, amit mondjuk nem nagyon értettünk, hiszen Szepesi a padon ült, de őt nem zavarta, csak dobott onnan is egy gólt. A többiek hozták a szokásosat, szinte fölösleges sokadszor leírni, hogy Heidinek nem lehet rossz labdát adni, ő megoldja valahogy, és azt sem először írjuk, hogy Hornyák Ágiról kiderült, hogy bizony támadásban is használható. Aki viszont egyre jobb, az Knedlíková. Az első meccse óta írjuk, hogy nagyon szeretjük, hogy tökös csaj, de most már nem csak tökös, hanem megbízható is. Oké, hagyott ki szélről ziccert, ez benne van, de a két rövidre visszarántott lövése az amúgy nagyon jól védő Glauser ellen oktatnivaló volt. Azt meg már csak félve merem leírni, hogy ha Müller ennyire bátor lenne, mint Jana, akkor...
Jöhet az a Vardar. Nincsenek álmatlan éjszakáink.