Női vonalunk az utóbbi hónapokban csendbe burkolózott, többnyire magánéleti okok miatt, illetve mert lássuk be, nem volt nagyon izgalmas telünk ami a nőket illeti... Viszont ahogy kizöldülnek a fák, nyílnak a virágok, donganak a méhek, a női vonal is kezd megbolydulni elég alaposan, és igazából csak áprilistól kezd mindig izgalmassá válni az egész.
Először is tegyünk egy kis kitérőt a hazai pályára, ahol volt egy Magyar Kupa a hétvégén, ahol számomra a legnagyobb meglepetés nem a Fradi győzelme volt, hanem a Dunaújváros negyedik, és a Loki harmadik helye. Magáról a döntőről; valahogy úgy éreztem, hogy az Eto úgy gondolhatta (legalábbis az első félidőből kiindulva nekem határozottan ez az érzésem volt), hogy majd a Fradi elfárad a végjátékra és bedarálják őket, ami majdnem így is lett, de Kovacsics utolsó 10 percben mutatott játékával még sikerült rázni egyet magukon, és meglepő módon nem az a csapat nyert akinél a lélektani előny volt. Hogy számít-e valahova is a Magyar Kupa? Kvalifikálni nem kvalifikál sehova, inkább a Dunaújváros-DVSC duó tud belőle profitálni, de a második félidőben már mindkét csapat akarta a győzelmet, és inkább presztízs értéke volt ennek a döntőnek, amit most a Fradi nyert.
De, hogy az eredeti témánál maradjunk... Szóval hétvégén a negyeddöntők első felvonására kerül sor. Nézzük végig, hogy ki kivel csap össze, és mit várhatunk ezektől a mérkőzésektől.
FCM-Vardar (1)
Hogy miért a dánoktól várok győzelmet? Vardarral ellentétben egész szezonban stabil teljesítményt nyújtottak, a csapatjátékuknak köszönhetően nincsenek lyukas posztjaik. Nem világverőek, de egy olyan labilis csapat ellen, mint amilyen most a Vardar, pont elég ennyi (persze azért bírói hátszelet várunk a Vardar javára). Lyukas posztok elvileg a Vardarnak sincsenek, vagyis csak egy, az edzői. Mert ugyan nem ítélem el, de Poltorackaja személyében a harmadik edzőt fogyasztják el, aki lehet, hogy nagyszerű játékos volt (bár én sosem csíptem), de tapasztalata, mint edző nincs, ezt a játékos halmazt meg senki sem tudta még elirányítgatni, ideje meg nem volt túl sok, hogy lássa, hogy téthelyzetben mit tud velük alkotni. A játékosokban semmi tüzet nem látok, lehet, hogy Penezic meglövi a maga tíz gólját meccsenként, de olyan nem is tudom, mint egy gép, tehát lelket nem látok benne, és ez úgy az egész csapatra igaz.
Buducsnoszt-Larvik (2)
Legpikánsabb összecsapás. Mindkét együttesnek az utolsó lehetősége még egy nagyot alkotni. Mégis a Larvikot tartanám most esélyesebbnek, mert láttuk már párszor a balkániaktól, ha nem az van amit őt akarnak, akkor onnantól telibe szarják a történéseket, míg a norvégokat ez még inkább tüzeli. Amúgy sejtettem, hogy a Larvik ősszel csak altatott, hisz a továbbjutásuk biztos volt, a középdöntőben is egyértelmű volt, hogy 4. helyet simán megszerezhetik, nem stresszeltek rá, én ki is nézem belőlük, hogy a középdöntőt is a formába lendülésre használták. Az Eto ellen már izmoztak is egyet, igazából újat nem mutattak, az utóbbi években pedig az volt a tuti recept, hogy egy valaki kiemelkedett (akkor Mörk, most Kurtovic), a többiek pedig neki készítettek elő, vagy pont annyit tettek hozzá, amennyit kellett. Úgy gondolom, hogy ez egy kiöregedő, sablonos játékot mutató Budu ellen bőven elég lehet.
FTC-CSM Bucuresti (x)
Egész egyszerűen megtippelni, elképzelni sem tudom, hogy ki jut tovább, és hogyan, és mennyivel. Most első körben azt mondanám, hogy hazai győzelmek lesznek, és a kevesebb/több adott/kapott gól fog dönteni. Év elején beszéltünk arról, hogy idén mi várható a románoktól, akkor Vautor kolléga azt mondta, hogy szerinte ezt a csapatot Rasmussen csúcsra járatta, és egyet is értek vele. Ebben a párharcban tényleg a Fradi aktuális formája fog dönteni a továbbjutóról, mert jelenleg elég kevés szól a CSM mellett, és mégis ez nem jelent semmit, hisz tavaly sem szólt semmi mellettük, mégis sorra elfogyasztották a negyeddöntőktől a náluk jóval esélyesebbeket, ami idén is megtörténhet simán, de úgy gondolom, hogy most talán azért nem, hisz akkor volt egy csúcsformában lévő Gulldén és Rodrigues, amit akkor Rasmussem nagyon okosan észrevett, hogy a két játékost kell csak okosan cserélgetni, a többieknek pedig a kezük alá kell dolgozni. Gulldén most nincs formában, Rodrigues pedig már nincs Bukarestben.
És ha már azt vizsgáljuk, hogy két minőségi játékos mekkorát tud dobni egy csapaton; döbbenetes, hogy Snelder és Kovacsics profizmusa kellett csak ahhoz, hogy a Fradi végre szintet lépjen, mert bármi is lesz, ha továbbjutnak, ha nem, bátran kijelenthetjük, hogy a népligetiek beléptek abba a szűk elitbe ami meghatározza a női kézilabdázást. Mindenki az őszi formájához képest nagyot fejlődött (különösen Bíró és Schatzl), a védekezés most nagyon összeállt, senki sem játszik 60 perceket. Nagyon megérdemelné a Fradi a továbbjutást, drukkolunk is bőszen, kell a magyar kézilabdázásnak, hogy két csapata legyen a végjátékban.
ETO-Metz (1)
Bátran kimondhatjuk, hogy a két legjobban védekező csapat feszül egymásnak ebben a párharcban. Érdekesség, hogy míg a győriek megnyerték a csoportjukat a 234 kapott góljukkal, addig a Metziek 238 kapott góllal csak a 4. helyen futottak be a negyeddöntőkre, és elvileg ők voltak könnyebb csoportban. Egyértelműen győri győzelmet várok mindkét mérkőzésen, de azért kicsit félek attól, hogy az improvizációra épülő támadójátékot a franciák hogyan csinálják majd ki, illetve az sem ad okot a nyugodtságra, hogy a hétvégén láthattuk, ha Broch kiesik akkor a védelem erősen megborul, bár igazából Grosra kell csak figyelni, meg arra, hogy ne nagyon engedjük nekik azt a tili-toli játékot ami a franciákat jellemzi, mert többnyire passzívig viszik, addig amíg nem keletkezik egy lyuk a falban ahol aztán valamelyik befut. Illetve ha lehet, akkor Görbicz irányítson, és míg ő irányít addig Groot menjen átlövőbe, mert utóbbit én még mindig inkább lövőnek tekintem, mint irányítónak, és nem is érzek nagy szervezést mikor ő van középen. Természetesen attól nem félek, hogy a Metz megállítaná az ETO-t.
Holnap a Fradinak már bőszen szurkolhatunk is, idegenben kezdenek este hétkor, aztán érdekes módon szombaton senki sem akart kézilabdázni, így vasárnapra torlódott mindenki, de nekünk úgyis az ETO a fontos aznap.