"Ez itt a Hatosfal dKP, azaz Damen Kraft Platzierung, ami ugye lényegében egy Female Power Ranking, de mégsem hívhatjuk annak, mert az a fogalom már egy másik sportághoz kötődik, meg egyébként is: hogy nézne már ki? A lista alapvetően a csapatok pillanatnyi formáját hivatott bemutatni, szerkesztésének hagyományos módja pedig, hogy a blog belső levelezőlistáján felsorakoztatott erősen szubjektív vélemények alapján az aktuális posztíró úgy állítja össze, ahogy azt gondolja."
És az is biztos, hogy ez most az első női KP, aminél nagyobb vakrepülést, vagy lövést a sötétbe, elképzelni sem nagyon tudunk. Ezúttal nem a matematikus módszert követtük, miszerint fejenként bevertük egy táblázatba a sorrendet, aztán amit az átlag kiadott, azt az író megmagyarázta, hanem páran elmondták, hogy mit gondolnak, én meg jól megírom. Talán nem lepek meg senkit, nem folytak vérre menő viták, hogy mondjuk a Nykøbing vagy a Gdynia-e a 14. Már csak azért sem, mert legfeljebb nyolc csapatot merünk sorba rendezni.
8. Budu
Vagy Larvik. Vagy Krim. Vagy THC. Hogy miért mégis a Budu? Az ehfcl.com statjai alapján. Jó, ez szar poén volt, meg végül is aki akarja, az az eurohandball.com-on láthatja a múltat, de azért ez vérgáz, hogy a 25 év után ráncfelvarrt honlap annyi sebből vérzik, mintha azokat a ráncokat csak felvágták volna, de elfelejtették visszavarrni. De a Budutól kéne írnom, ha lenne mit. Erősen sztártalanítva, továbbra is Draganosítva próbálkoznak a régi idők fényéhez majdan csatlakozni, én azt tippelem, hogy a túlnyomórészt 20 körüli montenegrói fialatokkal telepakolt csapat okozhat néha kellemetlen perceket még a nagyoknak is, és 3-4 éven belül ebből akármi is lehet, most leginkább a nyolcat célozhatják meg, hogy ott aztán valaki rendesen helyben hagyja őket. Ennyire persze kár előre rohanni, mert régi igazság, hogy a női kézilabdában minden megtörténhet, minden is, meg az ellenkezője is. A kapuban Zoqbi De Paulával és Žderićcsel Batinovićcsal köszönik szépen, jól vannak, a mezőnyben viszont talán három említésre méltó játékost találunk, a jól fejelő Kneževićet Raičevićet, a szintén nem a kézilabdatechnikájáról híres Lazovićot, valamint a tényleg értékelhető Jaukovićot. Ebből kell főzni - túl finom nem lesz.
7. Mutyiland
Mellettük is kábé annyi szól, hogy egyszer, még közvetlenül a dinoszauruszok kihalása után játszottak a Final4-ban. Na jó, meg Englert, aki a női mezőny jelenleg talán legjobb kapusa, de hogy Top3, az tuti. Tele vannak persze dán és nemdán válogatottal, Burgaard, Veronica Kristiansen, Augustesen, Troelsen, de nem tudom ennek ellenére előrébb sorolni őket. Ráadásul a legnagyobb erősségük is távozott, igen, Helle Thomsenre gondolunk. Azért az ő jó kis rohanós, 80 támadásból 26-szor eladjuk a labdát, 22-szer nem találjuk el a kaput, de mégis sok gólt lövünk kézilabdájukkal tudnak meleg perceket okozni bárkinek. Ezt zöld-fehér, pláne magyar zöld-fehér csapatok elég jól tudják. Annak viszont biztos nem örülnek, hogy az ETO és a Rosztov egy csoportban van velük, sanszos, hogy kinullázva mennek a 12 közé. Onnan meg nem lesz így egyszerű, de a nyolc bennük lehet.
6. Metz
Tavaly láttuk őket, egy nem túl bonyolult kézilabdát játszó, de azt megbízhatóan tudó, rakkolós kis csapatot sikerült francia barátainknak összekalapálni, jó sok hazai játékossal. Legnagyobb sztárjuk, már ha lehet ilyet mondani, az a Gros, akire Győrben majdnem mindenki úgy emlékszik, hogy hűdenemment neki, pedig első győri félszezonjában 25 gólt dobott, hogy aztán az Eb után jó másfél évig a kaput se nagyon találja el. Az eltelt pár év viszont azt mutatja, hogy inkább az első féléves Gros az igazi, lehet, hogy jót tett neki, hogy nem sok bába között elveszett gyereket kell játszania, hanem itt bizony ő a bába: tavaly 84, három éve 73 gólt dobott a BL-ben, az pedig nem lehet véletlen. Rajta kívül említésre méltó még talán Houette, aki egy jobb csapatba is beférne, plusz még ugye Glauser, aki minden bizonnyal az egész szezont kihagyja. Aki lemaradt volna: babát vár. Annak ellenére, hogy nincsenek nagy nevek, van egy kellemesen működő csapat. Nyolcba várjuk őket, de azért papírformának ezt nem neveznénk.
5. Fradi
Az egyetlen igazi kérdés az volt, hogy vajon a Fradit betegyük-e F4-várományosnak vagy ne. Mivel - ha nagyon előreszaladunk - a négybe jutásért valószínűleg nagy hal érkezik, én most iderakom őket, de aztán cáfoljanak rám. Egetrengető változások nem voltak, ment Zácsik, jött van der Heijden, meg mégsem ment Szucsánszki, ennyi talán a lényeg. Évek óta karcolgatják a Papp Laci ajtaját, de sosem sikerül lenyomni a kilincset. Szerintem amíg az A betű tulajdonosa nem változik, addig ez a helyzet sem változik. Pedig hogy van bennük potenciál, az látszott, az utóbbi években már nem csak szorongatni szokás az ETO-t fradiilag, hanem meg is verni, sőt címekért megverni. Náluk valószínűleg a szezon sikerének kulcsa az lesz, hogy Szucsánszki a műtéte és az ismét elhalasztott babázás után milyen formában tér vissza, de főleg milyen formában lesz tavasszal. Plusz rájuk férne egy stabil kapusteljesítmény, mert Bíró ugyan többnyire hozza magát, de amikor meg nem, akkor Szikora nem nagyon tudott hozzátenni. Pedig ez egy BL-szinten is jegyezhető páros lehetne, tartósan is.
4. Rosztov
Az elmúlt két szezonban ők voltak a titkos favoritok, hogy aztán meg jól ne legyen belőle semmi (nem, egy EHF-kupa nem nevezhető valaminek, ahol ekkorák az elvárások). Egyszer nekik is ki kell jönni a lépésnek, mondja az orákulumpolipunk, de hogy mekkora lesz ez a hosszúlépés, majd kiderül. A keret papíron mindenesetre elég vagány, Pessoa, Szedojkina, Bulatović, Barbosa, Szen, Makejeva, Vjahirjeva, Manaharova, Rodrigues, Dembele, Ilina, veretes névsor, akik főleg válogatottszinten tettek le már ezt-azt az asztalra (persze Kace nyert vagy 43 BL-t is már). Szép edzői feladat ebből csapatot gyúrni, már csak azt szeretnénk tudni, hogy ki az edző, mert az EHF honlapjáról ez persze nem derül ki. Cirill betűket bogarászni meg nincs sok kedvem, bocs.
3. Vardar
Kell-e mondani bármit a tavalyi döntősről, ugye nem nagyon. Sokkal inkább a harmadik helyüket illik indokolni: nem ők gyengültek, a CSM erősödött. Na jó, azért ők sem éppen szarul igazoltak, Cvijićcsel nagyot fogtak, ha szeretjük, ha nem (nem). Náluk az egyetlen bizonytalansági tényező, hogy jövőre lesz-e csapatuk, de szerintem ezt már szinte megszokták, minden évben felmerül, hogy kiszáll az orosz pénzcsap, de egy szezonon belül átlag négyszer gondolja meg magát. Most éppen a "jövőre még tuti maradok" szakaszban tartunk. A harmadik KP-pozíciójuk ellenére nem különösebben lepődnénk meg, ha az idei szezonban utánoznák a férfiVardar tavalyi produkcióját.
2. CSM
Hát bizony igen. Az új Vâlcea lehetne, ha nem nyertek volna éppen két szezonnal korábban valamit. De nyertek, és azóta nem gyengültek. A tavalyi évük nem sikerült úgy, ahogy akarták, most viszont megint minden adott ahhoz, hogy az egyik esélyes csapat legyen. A legnagyobb húzás a lista egyöntetű véleménye szerint Helle Thomsen, bár aztán majd kiderül, hogy egy nemkiscsapatnál mire képes. A keretük nagyon durva, Frafjord, Neagu, Kurtovic, Gulldén, Jørgensen, Ayglon, Manea, Niombla, Mehmedović, Lobacs, a kapuban Ungureanu és Grubisić, gyenge névsornak nem lehet nevezni. Ha Thomsen tényleg olyan jó, mint ahogy gondoljuk, akkor ebben a keretben minden benne van.
1. ETO
Hova tennénk a címvédőt, ha nem ide, még akkor is, ha az első három (talán első négy?) sorrendje kvázi tetszőlegesen variálható, nagyon belekötni nem lehetne. Oftedal, Hansen, Althaus érkezett az ismertek közül, plusz balszélre a fiatal Fodor Csenge, voltak távozók is szép számmal, ki végleg (pl. Orbán), kik "kölcsönbe", pl. Korsós, Hársfalvi vagy Tóth Gabi (akinek azonban pont akkor jár le a szerződése, amikor a kölcsön véget ér; meg amúgy is elég rövid a lista az elmúlt évekből, akik kölcsön után visszakerültek Győrbe), de összességében inkább erősödött a keret. És ha egy címvédő kerete erősödik az előző szezonhoz képest, akkor miért ne ők lennének papír alapján a legjobbak. Már "csak" ki kell tenni ezt a pályára. Görbicz üzenetét azért igazán vehetné Martín, egyszerűen pazarlás őt a szélen aszalni. Aki 34 évesen így el tudja tervezni és megjátszani azt a figurát egy 18 éves játékossal, akit kvázi életében először lát közelről, az korszakos zseni, és pont (ehhez persze Háfra is kellett, nyilván).