Megvan a negyedik! Egy nap eltelt, de még mindig hatása alatt vagyok a döntőnek. Annyira jó látni, hogy egy magyar csapat sorra nyeri az ilyen kiélezett meccseket, mentálisan a másik fölé kerekedik. Tudom klubcsapat, sok légióssal, de akkor is! Ez a küzdés, ez az egység, amit tegnap mutattak a csajok, hihetetlen volt. Az ilyen meccsekért érdemes kézilabdát nézni, ezekre fogunk emlékezni évek múlva is. A női kézilabdának meg különösen jót tesz ez az esemény. Tömör gyönyör két napba sűrítve, a végén általában győri győzelemmel. Most először írok női kézilabdáról, szegediként a férfi szekció kék sarkát erősítem (vagy legalábbis ott vagyok), de ez a hétvége felbátorított, hogy írjak kedvenc női csapatomról is (Csilla megadta a kezdőlökést a címadással). Egyébként nem teljesen idegen számomra a közeg, a 2013-as döntő visszavágóját élőben volt szerencsém megnézni. Azóta sok víz lefolyt a Rábán, de a négy BL győzelem önmagáért beszél.
A Fradi elleni bajnoki után komolyan kételkedni kezdtem, hogy le tudja-e játszani mindkét napot magas szinten a csapat. Az a meccs sokkal inkább hasonlított egy U9-es megyei slejtezőre, mint bajnoki döntőre. Csak kapkodtam a fejem micsoda hibák voltak mindkét oldalon, persze tudom presztízs meg küzdés meg minden, de azzal a játékkal nem sok keresnivaló lett volna a Papp Laciban. A Bukarest elleni meccsen aztán gyorsan kiderült, a csúcsformát ismét a legfontosabb hétvégére sikerült időzíteni. Keményen kezdtek a csajok, tökéletes védekezéssel. A második félidő eleji megingást leszámítva magabiztosan hozták az elődöntőt, a végén szinte átgázolva a románokon. Leginkább a csapategységet csodálom a Győrben, ami egy szinte tökéletes védekezést eredményez és minden helyzetben erőt ad a gödörből való kimászáshoz. Szinte mindenki ezt emelte ki, ami ez esetben nem szimpla mellébeszélés, ez látszik. Több olyan helyzet is volt mindkét meccsen, ahol megroppanhatott volna a gárda (főleg a döntőn), de mindig volt valaki, aki felszívta magát és segíteni tudott. Az első napon Oftedal, a másodikon sokáig Groot, aztán Hansen, majd Amorim. Meg persze a kapusok. Ambrosnak talán a legnagyobb érdeme, hogy ilyen légkört tudott teremteni!
A döntő előtt nem lehettünk nyugodtak. Bódi épphogy végigbírta az elődöntőt, cseréje nincs. A belső posztokon gyakorlatilag négyen maradtak, mert szegény Gonzalez nem sokat tudott hozzátenni az első napon. Duda, Groot, Oftedal és a Kovács Péter által meglepetésembernek várt Hansen. Négy ember három posztra, egy nagyon jó Vardar ellen, akiknél minimum hat klasszis volt bevethető hasonló szerepkörben. Többen betettük volna Görbét középre, legalább egy kis időre, a két fiatal megoldhatta volna a balszélt. Görbét imádjuk, de ő nem szélső, ez a döntőben azért kijött. No, de mindezek ellenére ismét sikerült egy hatalmas gödörből kimászni. A jó kezdés után volt egy kb 20 perc, amikor kettő gólt sikerült dobni, és ilyenkor hiába működik jól a védelem, kapott gólok nélkül nem lehet megúszni, így a meccs utolsó harmadára kétgólos hátránnyal fordultunk. Kezdett meleg lenni a pite, azonban érezhető volt, hogy ennél rosszabbul már tényleg nem lehet támadni. És ekkor jött Hansen, aki ballökőből nagyon fontos gólokat lőtt, meccsben tartva a csapatot. Addig pedig pihenhetett Duda, aminek tudjuk mi lett az eredménye. Közben Groot is villant párszor, így érkeztünk el az utolsó öt percre. Na ott tényleg azt hittem, hogy ezt már nem fogják elbírni. Jött két kiállítás - az első kamu volt, de a második is bőven véleményes -, amivel végig emberhátrányban kellett játszani egy látványosan nem fáradó Vardar ellen. Őszintén mondom, nagyon féltem, hogy itt már tényleg megroppan a csapat. De nem!! Kihúzták ikszre, Duda pár másodperccel a vége előtt olyan lendülettel vágta be az egyenlítő gólt, hogy azt érezhettük, itt már nem lehet gond. Ha elbírta a csapat az öt perc poklot, akkor ezt már nem lehet elveszíteni. Duda tett is róla, hogy így legyen, ellenállhatatlanul játszott a ráadásban! Mosolyogva zúzta porrá a szkopjei kaput. Ezzel együtt a közte hármat majdnem sikerült leadni, de Kiss Éva élete ziccerét fogta az utolsó másodpercekben! Ennél izgalmasabb tényleg nem lehetett volna ez a döntő, hihetetlen volt! Ez egy nagyon erős Vardar, még a hosszabbítás vége előtt pár perccel, mínusz háromnál sem estek össze, hajszálon múlt, hogy felálljanak. Iszonyatos lelki erő és győzni akarás volt mindkét csapatban, a kevés gól ellenére ezért volt ez egy fantasztikus meccs. Ezt a Vardart egymás után kétszer így legyőzni nagy dolog. Nem szerencse, hanem az a valami plusz, ami a győzelemhez kell, és ez a győri csajokban megint megvolt!
A végén még azt a táncot nagyon odatették! :)
Szép volt Csajok!
Képek a csapat fb oldaláról.