Eljött hát a női kézirajongók várvavárt (?) hétvégéje. A zárójelben ragadt kérdőjel pont azért mert úgy gondoltuk még szeptemberben, hogy simaliba lesz majd az Etonak idáig eljutnia, hiszen minden klappolt még a szezon elején, Lunde hiányát azt hittük, hogy simán pótolni fogjuk. De nem, sőt, ez még csak az első kis hógolyója volt a lavinának ami aztán lezúdult...
A terhességeket értelemszerűen nem tekintjük és nem is lehet a sérülésként kezelni és a sérültekhez venni, de az viszont kiderült, hogy a két anyuka közül az egyik elől anyatigris, a másik pedig hátul, ez most már világossá vált mindenki számára, és bizony két ilyen kvalitású játékos hiánya meg is pecsételte az Eto (idei) sorsát.
És akkor most jöjjenek a sérültek (nem időrendben, mert már elveszítettem a fonalat, hogy kit, mikor és hol vittek le az orvosok a pályáról): Amorim, Grubisic, Orbán, Müller és (mikor idekerült akkor még félig-meddig) Grimsbö. Konkrétan minden posztról a kezdők hullottak ki szépen sorjában. Bár én még ekkor is bizakodó voltam, és azt mondtam, hogy az elődöntő simán meg lesz, de aztán a Metz ellen kiderült, hogy bizony az 5+1 annyiszor lett elővéve kényszerből idén, hogy a franciáknak sikerült megtalálni a szert ez ellen a védekezési módszer ellen és másfél meccs erejéig simán átjáróházzá vált a csapat. Szerencsére erőnlétben a franciáknak még van hova fejlődniük (és egészen szimpatikus kis csapat is lett az én szememben). A negyeddöntő előtt én már kezdtem kételkedni, ugyanis bár elfogyott a franciák ereje is, de bizony-bizony a mieinké is, a rengeteg kimaradt hetest én már a teljes fáradtság számlájára írtam/írom, a rengeteg kihagyott ziccerrel együtt. Amit még a mai napig nem értek, az csak az, hogy mikor már tudtuk jól, hogy Korsós és Kovacsics már alig bír a lábán állni, mi a büdös francért nem lövettünk hetest teszem azt Lökével, Szepesivel, Aguilarral vagy éppen Bódival? Nem igazán értem, hogy egy világklasszis beállóst miért nem lehetett volna odaállítani heteseket lőni, hát könyörgöm, ki az aki a legélesebb helyzetekben néz másfélméterekről szemet az ellenfél kapusával?
Az új igazolások közül egyedül Szent lehet csak kiemelni (ja, meg még Grimsböt, de most itt a támadó-védekező játékosokat nézem), akit én a szezon elején nagyon csíptem a lassú és lomha mozgása miatt, de bizony a negyeddöntőben és most a bajnoki döntőben is bebizonyította, hogy méltó helye lehetne jövőre is a csapatban, védekezésben Amorimmal nem nagyon menne közöttük senki, és támadásban is a negyeddöntőben mindent kihozott magából (apropó vajon Tomori ezt megteszi majd ilyen helyzetben jövőre?). Szóval most már sajnálom Szen távozását, pedig megérdemelné a hosszabbítást. A többiekről túl sok mindent nem lehet mondani. Aguilar ugyan jónak indult, de kb már a második mérkőzésen nekem egyértelművé vált, hogy egy Podgorica ellen satu van, mert betöréseken kívül mást nem tud. És ha már betörésekről van szó: Kovacsicsnak is többnyire ez fekszik a fürgesége miatt, és én bátran kimerem mondani, hogy a Kovacsics-Aguilar páros együttes fentléte a pályán volt a csapat veszte, mert tényleg hatosfalas védekezésen kívül semmi mást nem kellett ilyenkor már csinálniuk, hisz Szen sem arról híres, hogy 9-10 méterről szétlövi a kaput.
Müllert most nem említeném meg, hisz az a pletyka járja, hogy komolyabb lelki okai voltak az ő teljesítményének és úgy gondolom, hogy amennyiben tényleg igaz, nem fair belerúgni abba aki már így is padlón van. Viszont volt helyette egy Planéta, akinél ha valaki ráér számolja már össze, hogy összesen hány darab percet/másodpercet töltött fent a pályán, mert komolyan érdekelne. 21 éves játékosról beszélünk, akit megváltóként kezelnek sokan érthetetlen módon győrben. Én csak annyit láttam tőle, hogy magas, iszonyú jó lövéseket tud NÉHA elereszteni, de ha egy 30 kilóval és 30 centivel alacsonyabb játékos csúnyán ránéz, ijedtében már dobja is inkább át másnak a labdát. Nekem ez minden, csak nem világklasszis jelölt viselkedés, bocsi. Én azt mondom, hogy mivel passzokat jobban szeret adogatni, addig amíg lőni nem mer simán legyen irányító, azért odabaszna a mezőnynek egy 200 centis balkezes irányító valljuk be, átkéne értelmezni sok csapatnak az ellene való védekezést...
Ennyit az Etoról. Most itt van egy F4 ahol nincsen magyar, nemcsak mint csapat, de szerintem még nézőként sem. Helyette van Larvik, Dinamo, Vardar és Buducnost. Biztos sokan megdobálnak kővel, de én azt mondom, hogy nyerjen a Vardar, egyrészt azért, mert szerintem nincs magyar ember aki a balkáni mészárosoknak drukkolna, másrészről már edzőjük is van, és egy kurva jó csapat is ahova tényleg csak Jan Pytlick kellett, nem Indira Kastratovic... Norvégokat sosem szerettem, sőt én állítom, hogy Breivang ugyanolyan hentes, mint Knezevic vagy épp Althaus, csak annyi a különbség, hogy hörcsögképe van és norvégként neki több mindent szabad... Oroszoknak pedig a szívem nagyon drukkol, hisz ki gondolta volna, hogy idáig eljutnak, de szerintem marad nekik csak a bronzcsata (habár, ugye tavaly a férfiaknál is voltak meglepetések). Egy szűk félóra múlva mindenre választ kapunk.