A mai nap leginkább említésre méltó eseménye, hogy két vendégszerzőnk továbbra is körünkben van, és ha már a két kupaelődöntő elég vacak meccseket hozott - na nem a királyi szerint, mert ott bizonyára más meccseket néztek -, legalább pár gondolat erejéig szandruff kollegina megnyilvánult. Olvassátok, innentől övé a szó.
Szombat délutánra valamivel több izgalmat is elbírt volna az életem, de hát ez van. Egyik elődöntőben sem lehetett érezni, hát komolyan még egy percre sem, hogy a Dunaújvárosnak vagy az Érdnek bármi keresnivalója lett volna a Fradival és az ETO-val szemben. Tény, hogy mindenki ilyen tekintélyes végeredményekre számított, de bennem még élt a remény, hogy valahol, valami belobban az esélytelenek oldalán. Elég hamar bele kellett törődnöm, hogy ez biza nem az a nap lesz.
Az első meccsben az volt a legszörnyűbb, hogy még a Fradinak sem ment. Olyan tartalékon égtek azok a lángocskák, hogy küzdenem kellett minden apróság ellen, ami egyből elterelte a figyelmem. Minden rosszindulat nélkül és nagy tisztelettel mindkét együttes elvégzett munkájára, de itt aztán védekezés nem nagyon volt, támadás meg úgy-ahogy. Amiből tényleg élni tudott a Kohász, az Sirián beállóstevékenysége volt, akit hol Szalai Babett, hol Szekerczés Luca, néha pedig a kipirosozott Ferenczy talált meg labdákkal. Véleményem szerint egyik csapat sem fáradt le a vasárnapi összecsapások előtt túlzottan. Abban reménykedem, hogy ez a Dunaújváros oldaláról is szándékos volt, mert ha nem, akkor a holnapi bronzmeccs is elég vérszegény lesz.
A második elődöntőre az tartotta fenn a figyelmem, hogy az érdiek beharangozták, ők aztán most mindent is be fognak vetni, mert hát egy életem egy halálom, forradalmi hangulat van az év ezen időszakában. Na, hát ehhez képest egy igencsak lazán, szórakozottan játszó Győr ellen, a második félidő közepétől már tényleg azt éreztem, hogy ezek az érdi lányok előtte sem hitték el, hogy nekik itt bármi keresnivalójuk lenne, nemhogy ilyen állás mellett. Vagy csak szimplán elengedték ennyire a meccset, akkor viszont nem igazán értem, hogy mi volt ez a nagy harci előkészület. Legalább – végre – láthattunk győri részről olyan játékosokat is, akik a fontosabb meccseken szinte nem is kapnak szerepet, lásd Afentaler, aki a neki jutó tíz percet három góllal hálálta meg. Ez mind a pozitívum, amit ki tudtam emelni ebből a meccsből. És persze még azt, hogy a Győr is kipihent lesz a döntőre. Jöjjön az újabb Fradi-Győr klászikó! Legyen a Szeged-Veszprém után egy izgi női csata is!