vendégposzt by @Szandruff
A vasárnapi kézilabda délután nem is kezdődhetett volna jobban, mint egy szoros Szeged-Veszprém derbivel. Aztán jött is a hirtelen belassulás a nem túl izgalmas női MK bronz meccsel, majd egy kissé sokkoló Fradi-Győr aranyos csatával.
A bronzért menő harc kissé komótosan indult. Küzdött egymással rendesen az Érd és a Dunaújváros, hol az egyik, hol a másik vezetett, tehát fordulatokkal el voltunk látva rendesen. Mégis, valahogy annyira nem jött át a csapatokban, elvileg, égő tűz, hogy megszerezzék azt az érmet. Aztán a második félidőben dobbantott az Érd, és onnantól kezdve a Kohásznak nem sok köze volt ahhoz, hogy mi történik a pályán. Ebből a szempontból kicsit ugyanazt kaptuk, mint az elődöntőkben. Kifejezetten jó teljesítményt egyik csapat sem nyújtott, szerintem, de az érdi lányok, élükön Szabó Edinával, rendkívül boldogok voltak ezzel az eredménnyel. Hát nem is tudom, ennél azért nagyobb színvonalú játékot is lejthettek volna, és akkor még meg is értettem volna ezt az óriási elégedettséget. De lapozzunk is, erről szerintem épp elég ennyi.
Kiéhezve vártam a döntőt. Mondom: négy meccsből ez az egy tuti, hogy jó lesz, így már megérte végigülni a többit. Háttööö, amikor tíz perc után a Fradi még mindig csak két gólnál járt, hozzáteszem úgy, hogy istenigazából jelét sem láttam annak, hogy fejben ott lennének a pályán, vagy hogy a nagyon közeli jövőben fel tudnák fogni a Győr rohamait, kezdtem beletörődni sorsomba. Nyilván a másik oldalról nézve az ETO fantasztikusan kezdett. Harciasan, lendületesen és ellentmondást nem tűrően mentek és darálták be a Fradit, elöl is, hátul is. Akkor kezdtem igazán kétségbeesni, amikor a félidőben még mindig 11-18-at mutatott a kijelző. Ez van, ennyi jutott erre a hétvégére. De aztán a szünet után, meg gondolom azután, hogy Elek Gábor kissé emelt hangon rendet tett a fejekben az öltözőben, úgy tűnt, mégsem kell temetnem az MK hétvégét. A Fradi koncentráltan ment neki az ETO-nak, ugyanabban a rohanós stílusban, amit Danyi Gabi tol Győrben. Addig-addig ment ez, míg végül a második félidő közepén egy hetessel sikerült egyenlítenie a Fradinak. 22-22-nél újraindult a meccs!
És itt jön az újabb fordulat: a Győr eszmélt, hogy hoppá, ezt még nem nyertük meg az első félidőben, akkor húzzunk bele, megint. Így még pár percig az ETO nyakán tudott maradni a Fradi, de végülis nem sok mindent tudtak kezdeni Oftedallal, Groottal és Hansennel sem. Meg ugye a védekezésben Amorimmal és Brattsettel sem birkóztak meg. Ezalatt a Fradi részéről csakis Pena, Bíró Blani, hébe hóba pedig még Klujber és Kovacsiscs tudott valamennyit hozzátenni. Nem nehéz belátni, hogy a Fradi részéről extra kell, hogy a Győrrel tartani tudja a lépést. Most viszont kifejezetten formán kívül játszottak, főleg az első félidőben, ezzel szemben az ETO teljes gőzzel ment előre. Azért gondolom az előző két döntetlen után nem akarták a véletlenre bízni a dolgokat.
Végülis összességében ez a döntő valamennyire kárpótolt minket a másik három meccs miatt, de azért nem volt az igazi. Hogy minek volt köszönhető a Fradi öltözőben maradása, őszintén ötletem sincs, de nagyon remélem, hogy ez egy rossz nap volt csak náluk és a bl-ben nem lesz ilyen.
Fotók: MKSZ/Kovács Anikó