Nyugi...Ott vagyunk!

Az idegenbeli "nyögvenylős" győzelem után, itthon beindult az ETO henger. Az első félidő közepétől igazi örömjátékot nyújtott a Győr, és magabiztosan bejutott a budapesti Final4-ba.

Kissé feszülten kezdett a zöld mezes hazai csapat, hiszen az Odense nem nagyon akarta eljátszani az áldozati bárány szerepét. Kicsit szét volt esve az ETO védelme, a dán beálló folyamatosan kapta a labdákat. Viszont volt nekünk egy Leynaudunk, aki parádésan kezdte (majd folytatta) a mérkőzést. Itt megállnék egy pillantra. Évek óta lyukasnak éreztem a kapusposztot Győrben, a francia sztár érkezésével viszont ez is pipa. Ő akkor is képes jól védeni, ha nem véd jól. Szépen lassan összeállt a védekezés, Amorim felhúzta a kínai brazil nagy falat, de csak nem sikerült ellépni az Odensétől.

fotó: https://www.facebook.com/gyoriaudietokcofficial

10-10-et mutatott az eredményjelző mikor a vendégek egszercsak a semmiből olyan hibákat vétett, hogy az edző még serdülő kettőben is kitépi a haját. Az ETO pedig köszönte szépen és átváltott örömkézilabda fokozatba. Egy 8-0-ás széria után vonultak szünetre a csapatok. A félidei statisztikákat böngészve két adaton akadt meg a szemünk. Védési hatékonyság 38 és 18%, valamint technikai hibák száma 3-10. A Leynaud-effektust már említettük, viszont azt nem hogy a dán 10 hibából 7 a félidő utolsó harmadában történt.

A második játékrészben a zöld-fehérek ott folytatták ahol az elsőben abbahagyták. Leynaud-roló le, Amorim-parádé. Hozzájuk csatlakozott Pintea, Oftedal és még sorolhatnánk. A különbség csak egyre nőtt. A félidő felénél egy nagy visszatérőt is köszönthetett a fantasztikus hangulatot teremtő publikum. Hosszas kihagyás után pályára lépett Nora Mörk. Ha már ott volt szerzett is két gólt valamint kiosztott pár gólpasszt..

Ebben ennyi volt, nem több. Fölényes győzelem, boldog csapat, boldog szurkolók, irány a Final4... Mi kell még?

Happy end