Volt egyszer egy „bajnoki döntő” és itt a vége, fuss el véle. Lehet, hogy nekem van rossz napom a front miatt, de nehéz volt pozitívumokat találnom ebben a meccsben. Így végiggondolva, lehet, hogy nem is sikerült, ami miatt én sem repesek az örömtől.
Őszintén szólva, ennek a Fradi-Győrnek úgy ültem neki, hogy túlzottan sokat nem várok tőle. Ennek az egyik oka, hogy összességében az ETO jobb, plusz top csapatként illendő a szezon ezen szakaszára időzíteni a legjobb formájukat. Másrészt, azért az már érzékelhető volt, főleg a szerdai Siófok elleni meccsüket látva, hogy a Fradi megint kipurcant, teljesen elfogytak így április végére, amikor is ugye, az előbb írtam le, egy ilyen top (legalábbis annak szánt) csapatnak most kellene igazán felvirágoznia. Ehelyett hallgattuk a közvetítésben, hogy szegény lányok, elfáradtak. És még hozzá is tette emberünk, bizony megterhelő ilyen szinten játszani és vezéralaknak lenni a klubcsapatuknál és esetenként a válogatottnál is. Akkor az összes többi játékos, ne menjünk messzire, az ETO-nál, mégis hogy nem purcan ki áprilisra? Természetesen Klujberről ezt állítani még valahol érthető, hiszen ő tényleg csak januárban csöppent bele ebbe az egészbe és elég sok minden a nyakába szakadt, de Háfra ezt a szezont már teljesen a nagy csapatban nyomta, a nyári felkészülést is beleértve. A Fradinál Blaninak ment jól tegnap, még úgy is, hogy nagy védekezést nem toltak elé. És az első félidőben volt egy Klivinyi, aki át tudta lendíteni a csapatot a kezdeti holtponton. De Klivinyi úgy néz ki, még mindig csak az első félidőket bírja. Ezzel asszem be is fejeztem a felsorolást.
Az első öt perc után úgy voltam, csodaszép szombat délutánom lesz, mert sok mindent nem lehet majd írni erről a darálásról. Aztán hál’ istennek nem folytatódott ennyire durván a történet, de a siralmas jelzőt azért én ráaggattam a Fradi első félidei teljesítményére. Nem számoltam az eladott labdákat, de bárcsak tettem volna, 15 alatt nem álltak meg, az tuti. Bárki, aki ezt a bajnoki döntőnek merné csúfolni, kétszer gondolkozzon el, csak azért, mert ha ezt a színvonalat levetítjük a bajnokságra, mondván ez a két legjobb csapatunk és ők így küzdenek egymás ellen, az eléggé degradáló.
Mégpedig azért, mert a Győr sem erőltette meg magát különösebben az összeszedett játékkal. Oké, hogy annyira nagy szükségük nem is volt rá, de egy esetleges főpróbának, bemelegítésnek a két hét múlva lezajló Final4 előtt talán ez a meccs lehetett volna a legjobb. Nem is tennék itt túl sokat hozzá, talán csak annyit, hogy Kiss Éva üreskapuztatásán Danyi Gabi elgondolkozhatna végre. Bár szerintem a sterbiki szintet még nem éri el, mivel ott Árpi arcára kiül, hogy ó a rohadt életbe, már megint itt kell rohangálnom. Ezzel szemben Kiss halálosan komolyan veszi a „sprintet”, amin én ezen a meccsen nagyon jót nevettem (húúú de rossz ember lehetek, te jó ég). Ami még szemet szúrt, az Tomori és Mörk kisapdoztatása. Vajon büntiben vannak, mert eligazolnak? Bár Pintea játszott, de nem is volt csoda, egy ilyen próba cseresznye beállítás után mindenki fenn hagyta volna, hát amit megkapott, abból minimum hetes lett. És elég sok labdát megkapott. Körülbelül az összeset, amit neki szántak. Aztán a végére már ugyanez volt Brattset-nél is. A Fradi védelme amúgy sem volt túl sok és erős, de addigra totálisan elfogytak.
Summa summarum, nem jöttem lázba a meccs alatt és valóban elkeseredett vagyok, hogy a Fradinak most sem sikerült szintet lépnie, de a jövőre nézve, egy-két fiatal játékos azért reményt jelenthet.
Fotó:MTI/Czagány Balázs, MTI/Czeglédi Zsolt