Az első elődöntőben tütkörsimán jutott az ETO a döntőbe. A Vipers megilletődötten kezdte a mérkőzést, rögtön 9-3-at mutatott az eredményjelző. Leynaud valami egészen elképesztő formában védett, Amorim elől és hátul is igazi vezér volt. Brattsett pedig megállíthatatlan. Így az első játékrészben már rászámolt a közönség a Viperákra. A másik oldalon Lunde a meccs elején csak lepkézett. Igazaból az első félidőben már eldőlt ez az elődöntő. (8-18)
A második félidő ott folytatódott ahol az első abbamaradt. Annyi különbséggel hogy Lundéban kicsit több labda akadt el és a zöld-fehéreknél több lehetőséghez jutottak a padon ülők. A győriek tudtak tartalékolni is a holnapi dontőre mivel végig tartották a 9-10-11 gólos különbséget. Teljes unalomba és fiesztába torkollt az első elődöntő. (22-31)
Mivel volt időnk az öldöklő kűzdelemben, ezért kiragadnánk pár részletet. Az egyik hogy úgy tünt hogy a Kristiansand nem nagyon pörgött rá erre a talalkozóra. Nagyon szellősen védekeztek, felesleges kétperceket, heteseket csináltak. Ami nagyon feltűnő volt hogy összesen 4 (ismétlem 4!!) technikai hiba volt a találkozón, ami a (főleg) női mezőnyben rettentő kevés. A Győr egyetlen gyengesége ismét megmutatkozott, a balszélen, sorra maradtak ki a helyzetek. Ezenkívül parádés teljesítményt nyújtott a magyar csapat és teljesen megérdemelten jutott a fináléba.
A másik meccsen azt vártuk, hogy a Metz meglepetést fog okozni, de hasonló forgatókönyv szerint zajlott ez az összecsapás is csak kicsit szorosabban. Sedoykina volt a rostov-i Leynaud. A franciák nem tudtak mit kezdeni Ambrosék nyitott védekezése ellen és a gyors középkezdés elmélete is megdőlni látszott. A második játékrészre kapust cserélt Majonéz és ez nyerőnek bizonyult. Szépen lassan zárkózott fel a Metz. -7-ről -2-re jöttek fel de ott megtorpantak kicsit. Pessoa beállt és a kiszámíthatatlan mozgásával nem tudtak mit kezdeni a sárga-kékek. A kétgólos különbség a végéig meg is maradt (27-25), így létrejött az Ambros vs. Danyi döntő.