Mindenki nagyarányú győzelmet várt, ezt meg is kaptuk. Elégedettek vagyunk.
Elégedettek vagyunk?
Nyilvánvaló, hogy a szezon elején járunk még, új játékosokat kell beépíteni, sérültek is vannak, az ETO-nak eddig nem volt igazán éles meccse és egy ideig még érlelhetik idei formájukat a fontos tétmérkőzésekig, mégis akadtak olyan elemek a győri lányok játékában, amiken meg-megakadt a szemem.
A svédek elleni meccs nagyon jól indult, 5:0-s roham, Brattset négy lövésből négyet bevágott, gyors lefolyású támadások voltak, Kiss Éva pedig, mondhatni, kivédte az ellenfél szemét. Tökéletesen olajozott gépezet, a Danyi által megálmodott paraméterekkel.
Aztán jött egy időkérés Rasmus Overby mester részéről, ekkor elbeszélgetett fiatal lányaival (tudniillik a Sävehof legidősebb játékosa mindössze 25 éves), s így azért szépen, lassan megindult az ő gépezetük is. Ekkor ütközött ki először néhány problémásnak nevezhető dolog. Egyrészt, amikor az ETO eladta a labdát, annak ellenére, hogy futós csapat és valóban gyors lefolyású támadásokat vezettek, mégis a visszafutás valahogy nem akaródzott nekik. Én, személy szerint erre nagyon harapok, hála a hajdani nevelőedzőmnek. Vissza. Kell. Futni. Mindig, minden körülmények között, ez is éppúgy a játék része és sokszor igenis megéri visszaloholni, akkor is, ha az ember már a seggén veszi a levegőt (lásd: kapus véd és visszajön a pályára a labda).
A másik, hogy Brattset nem hiába lőtt annyi gólt az elején, folyamatosan a beállónak lettek benyomkodva a labdák. Nyilván ez alapvetően jól működött, Brattset a megmondója, azonban ez akkor is folytatódott, amikor bizony a svédeknek is feltűnt ez a tendencia.
Ezt követően azért megjelentek a rendes, falat megmozgató figurák, húzások. Születtek is szélről és betörésből gólok. Ezzel összességében nem volt különösebb probléma.
Ellenben védekezésben. Itt is értem, hogy még össze kell csiszolódnia a belső embereknek, Edwige bármennyire is jó, teljesen új neki a felállás. Nze Minko vagy három különböző pozícióban is védekezett, ha emlékeim nem csalnak. Ezek mellett azonban engem aggaszt, hogy a kettes védők külső oldaláról szinte akkor törtek be a svédek, amikor akartak, függetlenül attól, hogy éppen ki védekezett abban a pozícióban.
Jócskán akadtak sikeres bejátszások a beállóhoz, ami ilyen magas és elméletileg mozgékony belső védelemnél nem nagyon kéne előforduljon. Átlövésekkel ugyanez a helyzet.
Valamint számomra az is furcsán hatott, hogy három borzasztóan badar módon eladott labdát is sikerült összehoznia Edwige-nek és Leynaud-nak. Nem nagyon emlékszem ilyen jelenetekre az ETO-tól, hogy őszinte legyek.
Ohh és majdnem kifelejtettem: az új játékosok lámpalázát. Ez is abszolút természetes, de azért szerencse, hogy mindez ez ellen a Sävehof ellen történt.
Persze közel sincs itt a vég. Sőt! Még bőven van idő az összerázódásra és a normál koncentráció felépítésére, főleg, hogy ez a D-csoport nem fog túl nagy fejtörést okozni a győri lányoknak. Reméljük, mire odakerülünk, addigra minden olajozottan fog működni a mérkőzések egészén és a stabil önbizalom is megérkezik. Így tehát, mi még talán ráérünk csak erre koncentrálni: ETO vs Sävehof 35:23.
A képekért hálás köszönet: EHF Champions League és MTI