Lehet, hogy a Győr kezd belealudni a csoportmeccseibe, amit mondjuk őszintén meg is értek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez egy jó tendencia lenne.
Annyira nem győzött meg sem a tempohandballról, sem pedig az összeszedettségről az ETO Ljubljanában.
Egyrészt az első félidőben összesen lőtt 13 gól némileg aggasztó, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy valóban belement az elején mindkét együttes a rohanós játékba. Az is igaz, hogy a Krim csak 9 gólig jutott 30 perc alatt, azonban erre azt mondom, ez az elvárás. Az, hogy csak 4 góllal vezessen a félidőben az ETO már nem igazán az. (Ide szúrnám gyorsan zárójelben, mert egyszerűen sehova nem illik a következő: Duda megint nagyot ment, de mi tagadás, tényleg ő a vezére ennek a csapatnak!)
Sosem szerettem az elvárást mint jelenséget az ilyen nagy kaliberű csapatoknál, meg úgy általában a sportban, ahol tényleg bármi megtörténhet (ezért szeretjük mindannyian a sportokat, emiatt izgalmas az egész). Főképp nem a szezon elején, és végképp nem a friss, újonnan érkezett játékosokkal szemben.
Mindezek ellenére egy ilyen (javarészt összeszokott) játékosokat (akik úgy nem mellesleg a világ legjobbjai közé tartoznak) tömörítő csapattal szemben az elvárás felhozását jogosnak tartom, már legalábbis ezen a szinten. Egy Krim Ljubljana ellen vannak elvárások. Nem óriásiak, inkább alapvetők.
Bulatovic (tudom, frissen érkezett, ám már egyszer volt itt, és hatalmas rutinja van, a csapatváltásokban is) továbbra sem mutatott semmi meggyőzőt. Szerencsére két gólt végre sikerült kilehelnie magából, azonban védekezésben folyamatosan lekésik az emberekről, nem faultolja le rendesen a vele szemben egy-egyező játékosokat, és annyira a kilépés sem jön össze, ha igen, akkor legtöbbször nem időben. És a mostani meccsen (is) eladott labdáiról nem is beszélve.
Újra feltűnt, hogy Anne Mette Hansen továbbra sem tud védekezni. Két év alatt nem sikerült egy viszonylag jó kettesvédővé válnia, szóval megfogadtam, innentől kezdve ezt már nem teszem szóvá. De tényleg szembetűnő, hogy az eddigi három bl-meccsen mindegyik csapat a kettesekre járt gólt lőni.
Edwige továbbra sem igazán találja magát, de ezt, mint mondtam, ebben az esetben még abszolút érthetőnek gondolom. Ellenben Nze Minko kezdi otthonosan érezni magát. Volt néhány egy-egy elleni betörése, ami egész pofásra sikeredett. És ki nem lehetne hagyni, Kurtovic visszatért a pályára! Igaz, csak egy hetes erejéig, de még ennyit sem kockáztattak volna meg, ha nem gondolná mindenki azt, hogy 100%-os a felépülése. Ez egy hatalmas pozitívum, főleg Bulatovic formáját tekintve.
Saját elégedetlenségemnek tökéletes igazolója volt, ahogy Danyi elmondta a véleményét a lányoknak a második félidőben az időkérés alatt. Nem kicsit volt ideges az itt-ott, így és amúgy elhagyott, kidobott labdák és a kapusba lőtt lövések miatt.
Legfőbb problémának a dekoncentráltságot látom, ami jelenleg még nem gond – és érthető is –, azonban komolyan tartok tőle, hogy ez az egész szezont megpecsételheti olyan szempontból, hogy az élesebb meccsekre a lányok nem kerülnek elég acélozott állapotba. Nem lesz bennük az a máskor természetesen felépülő tudat, koncentrálóképesség, hogy az egész meccsen, egymást követő hétvégéken (vagy napokon, ha a Final4-t vesszük) jól kell teljesíteniük, egészen a végéig. Magyarul és egyszerűen: belepunnyadnak, belealszanak a meccsekbe, és mivel ez folyamatosan előfordul végül lehet, hogy a szezonba is.
Mindez persze csak egy utópikus gondolat, sokkal inkább „félelem”, mint tényekre alapozott jóslat, azonban fontosnak tartom ennek a szem előtt tartását is. Plusz halkan hozzáteszem, még ha ez így is lesz, ez ebben a szezonban, a teljes mezőny eddigi teljesítményét figyelembe véve, nem hiszem, hogy nagy gondot jelenthet. De mint mondtam, a sportban bármi megtörténhet (és ez a hozzáállás hosszú távon mindettől függetlenül még probléma marad).
A képekért hatalmas köszönet: Török Attila/NSO és ehfcl