Technikai okok miatt rám került a sor, hogy én írjam a mostani Eto-posztot, ezért is csúsztunk meg vele ennyire, de nem is baj, mostanság jobb várni pár napot míg leülepszenek a látottak, no meg érdemes megvárni ilyen-olyan beszélgetős műsorokat is (jelen esetben Harmadik Félidő), hátha mond valami érdekeset az aktuálisan meghívott, és mondott.
De mielőtt belekezdenénk, nézzük mi is történt az elmúlt egy hétben az Eto háza táján:
-Leynaud hosszabbított,
-Kiss Éva visszavonul, de edzőként folytatja
-Solberg jön helyére
-Siófokkal lehet küzdeni a Magyar Kupa elődöntőért
Megosztotta - de inkább nagyobb volt a felháborodás - a szurkolókat a csapat múlt heti Brest elleni iksze, így feszülten várta mindenki a folytatást. Állítólag volt valami összetartás is, amiről tegnap Kristiansen a Harmadik Félidőben úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, hogy milyen lehetett, mert ő maga nem ment el, nem volt kötelező. Igazából ez jó dolog, ha nem kötelező résztvenni ilyeneken, mert engem is amivel nagyon el lehet üldözni az az ilyen kötelező céges bulik, ahol mindenki feszengve hajbókol a másiknak, kötelezően ismerkedj meg olyannal aki más részlegen, máshol dolgozik és jó esetben soha többet nem látod vagy másnap már nem is emlékszel az arcára, mindenki a másikra vár, hogy odalépjen a svédasztalhoz, mindenki a töményre menne, de mégis illik visszafogni magad, hisz azért milyen már ha a főnökség előtt iszod magad rongyrészegre ésatöbbi ésatöbbi... Ettől függetlenül egy csapatnál mégis furcsa ez számomra, hogy valaki inkább kihagy egy ilyet, mondjuk Kristiansennek jó oka is volt rá: vissza kell nyerni minél hamarabb, minél jobban a kondit. És igazából nem feltétlenül hiszem, hogy az Etonak a csapatkohézióval lenne a baja, szóval valami mással is el lehetett volna ütni a múlt hetet szerintem
Esélyesnek nem mondtam volna a Budut, ezt a kápéban le is írtam: hogyha a Budu győz az nem ő érdemük lesz, hanem a Győriek nem is tudom, hogy minek nevezzem: betlije, gyengesége, hullámvölgye? Lényeg a lényeg: semmilyen szinten nem tartottam a Budut esélyesnek.
A mérkőzés előtt Danyinak volt egy interjúja, ami nekem kimaradt, mert pont a kezdésre értem be, de ha jól tudom olyasmit mondott, hogy eddig ezt a gyors játékot erőltették, de most visszatérnek a régi hagyományos győri játékhoz (értsd: amit még Martin rakott össze). Hátő, tehát ha jól értem másfél évig olyat erőltettünk ami igazából nem alkalmas erre a csapatra, mert néhányan adottságaik (és koruk) miatt nem tudnak tempohandballt játsszani, és mivel most már félig-meddig élet-halál meccs van ezért azt vesszük elő amit még az előző edző épített ki és járatott be - hozzáteszem, ez történt a tavalyi BL-döntőben is. Hát jó, gondoltam, kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből, hisz ez a tavalyi döntőben az elmúlt évek összeszokott kerete miatt működőképes volt, de érdeklődéssel vártam, hogy mondjuk egy Nze Minko, Edwige, Kurtovic, Bulatovic, Kristiansen mit fog ehhez hozzátenni. Hát szerintem semmit, mert ez a régi Eto-stílus amíg Amorim és Oftedal fent volt valahol még mutatkozott, de amikor bejött Nze Minko, vagy amikor a három norvég került fel a pályára egyszerre akkor már én inkább azt láttam, hogy a norvég válogatottat látom zöld-fehér mezben.
Amorim közönyös arcától azért megijedtem egy pillanatra a BL-himnusz alatt, hozzászoktam a mosolyhoz tőle, de szerencsére alapja nem volt ennek a riadalomnak. A vendégek nem feltett kézzel jöttek, ők is nyitották a mérkőzést, amire jött zsinórban három győri kapufa, érezhető volt a hazaiak görcsössége. Raicic elég jól indított, lehetett is aggódni, hogy elkapja a fonalat és lehúzza a rolót, de nem így lett és elég hamar cserélték is, ha jól emlékszem utána már számottevő védése nagyon nem is volt, és Sando sem váltotta meg a világot. A Budu pontosan azt csinálta elöl amit vártam: Raicevic irányított, gólpasszokat osztogatott, szabaddobást és sárgákat harcolt ki. Ehhez csatlakozott Radicevic is, és gyakorlatilag ketten játszottak az Eto ellen az első félidő nagyrészében. Hátul viszont többet hoztak, mint amire számítottam, a védekezésük tényleg egészen kiemelkedő volt, és bár a közvetítők lelkesen bíróztak és minősítették brutálisnak a podgoricai védelmet, én mégsem éreztem annyira agresszívnak őket mint ami miatt anno kiérdemelték a hentes jelzőt, egész egyszerűen egyértelművé tették, hogy nem lesz átjáróház a védelmük.
Az Eto annyira komolyan gondolta hogy eldobják azt amit eddig játszottak, hogy a mérkőzés jelentős részét a Martin keze alatt edződő játékosok tolták le, minimális cserével - Bódi és Faluvégi pályára lépett egyáltalán? Nze Minkora is jó sokat kellett várni, csoportunkban már a győriek meg is jegyezték, hogy vajon pályára küldi Danyi, vagy ennyire fél már tőle ő is? Itt mondjuk pont megvédtem őt, még poénkodtam is, hogy felküldi a pályára és fogadok zsinórban két eladott labdával nyitja egy percen belül, és igazából be is jött, pár másodperc után rögtön labdaeladás. Megjelenesével kezdett felzárkózni az ellenfél, és tényleg nem is értem, hogy nála mi lehet a baj. Sem a francia válogatottban, sem Siófokon nem volt ennyire gyenge, így csak arra lehet gondolni, hogy vagy az Eto játékára vagy magára a BL színvonalára nem alkalmas, de döbbenetesen használhatatlan tud lenni, egy jó megoldására zsinórban jön három rossz általában. De szerencsére a túloldalról Raicevic is hozta amit elvártunk tőle: egyre jobban lovagolta bele magát abba, hogy a youtube-ra kellő anyagot hozzon össze egy demo reelre és egyre többet foglalkozott a (szar) színészi alakításokkal mint a játékkal, így sok labdától fosztotta meg saját csapatát. Ahogy nyílt az olló úgy kezdte el az Eto a rotációt is, és úgy kezdett a játék is megint szétesni, amit a Budu meg is köszönt, és ki is használta a lehetőségeit, izgalmassá téve a végjátékot.
Összességében egyáltalán nem mondanám azt amit a tv-ben is szajkóztak, hogy mennyire jó volt az Eto és micsoda remek győzelem. Nem volt jobb a Brest elleninél, sőt pontosan ugyanazt a szintet hozta - talán akkor lehetett volna jobb, ha Amorimék 60 percet tolnak, de hát azt nyilván nem lehet -, ez a Buducnost volt egykori önmagához és a Bresthez képest is jóval gyengébb, és még így is a 22 eladott labdájával (amiből 20-at szerintem lazán a hegyiszerb Halle Berry hozott össze), a gyenge kapusteljesítményével is partiban volt az Etoval. Az egyetlen pozitívuma a mérkőzésnek csak Kristiansen és Kurtovic volt, talán megadják ők ketten azt a szükséges pluszt amire már nagyon áhítozik a csapat.
A mérkőzés tanulsága volt, hogy amire eddig építettek a csapatnál (tempohandball) az gyakorlatilag nem működik - mondjuk az nem is arról szól, hogy esztelenül rohangálunk -, ami meg bevált, arra meg 3-4 ember alkalmas csak, úgyhogy érdekes lesz a BL hátralévő része, hogy ebből a kettőből mit lehet összehozni, vagy lesz egy harmadik variáció?
Most a Valcea jön idegenben. Nem hinném, hogy tartani kéne tőlük, bár a keret azért képes lehet meglepetésre. Igazából nem ettől tartanék, hanem az utána következő két idegenbeli mérkőzéstől, mert a Brest (ha valami nagy dolog nem történik) hazain ezt a jelenlegi Etot megveri, és a Budu is hazai pályán esélyessé válhat még.
Fotók: ehfcl.com