Bombasztikus védelem, Solberggel fűszerezve

Amilyen hullámzó volt eleinte a mérkőzés, őszintén nem számítottam rá, hogy ennyire kinyílik az olló a két csapat között. Ambros megérkezett, ez a győri védekezést látva nem is kérdés, a ritka pillanatokban pedig, amikor a Moszkva át tudta törni a magyar falat, akkor meg ott volt Silje Solberg, akire lassan már elfogynak a jelzők.

Miután a második félidő felénél megtörte a Győr a CSZKA-t gyakorlatilag nem volt olyan helyzet, sem elől, sem hátul, amiből ne a magyar csapat jött volna ki jól, ami pedig nem jöhetett össze, azt rendre el is rontotta az orosz ellenfél. Az utolsó 15 perc már-már egy gála meccsre emlékeztetett, aminek a Moszkva a keserves elszenvedője és nézője tudott csak lenni.

Pintea fizikai adottságaival nem tudott mit kezdeni az ellenfél, pedig nagyon nagy erőkkel próbálkoztak előadni (sokszor egyébként – tévesen – sikerrel), hogy a román beálló döntögeti a védőket, ennek ellenére az igazi győri szárnyalás során remek volt a beállós megjátszása és Pintea is belődözte a helyzeteit. Számomra ez volt az egyik legszívderítőbb részlete a meccsnek, hogy Ryu is ennyire érzi a beállóst és nem csak a bombák lődözése megy neki, hanem okosan játszik, lát a pályán.

A szélsőknek a kritikus pillanatokban nem nagyon ment, ami igazi ritkaság számba megy, így talán még jobban fájt látni a hibákat és a rontott lövéseket. Aztán jött a ma magát nem találó Schatzl helyett Fodor, aki tudván, hogy ezekben a helyzetekben kell bizonyítania, meg is mutatta, hogy rá is lehet számítani, támadásban extra megoldásokat választott és sikerrel járt és védekezésben is abszolút rendben volt a teljesítménye. Itt még kiemelném Deszpotovicsot is, tekintve, hogy azért akadnak új párosok Győrött a belső védelemben, mégis remekül működtek ezek a kapcsolatok, Blohmmal és Pinteával is jól tartották a frontot. A ketteseknél több sánc is volt, szóval tényleg, nehezen találok olyan elemet védekezésben, amit a második félidőben a Győr ne maxolt volna ki.

Azért azt még kiemelném, hogy a Moszkva oldalán talán egyedül Gros volt átütőbb, de rengeteg hibával játszott ő is, és a második félidőre már érzésem szerint el is fogyott, másrészt nem nagyon tudott mit kezdeni a győri fallal, illetve a kapuban még Kaplina tudott meghatározó lenni a találkozó egy-egy periódusában, de amikor beindult a győri henger, már nem igazán tudott semmit hozzátenni csapata játékához ő sem.

Nyilván aszerint kell tekinteni ezekre a nagy győzelmekre, hogy lesznek itt még visszavágók, meg tavasz stb., de ha legalább a védelem ezen a szinten tud maradni végig, akkor véleményem szerint nagy gondjai nem lesznek a győri csapatnak. És amit többen, köztük én is, Ambros gyengeségei között emlegettek, hogy nem forgatja a csapatot, kizsigereli a játékosokat, talán immár nem lesz igaz. Valamint tetszik, hogy figyel Háfra építgetésére is, megadja neki a játékperceket és egy figurát is csináltatott, amiből legalább egyszer betalálhatott az ex-fradista. Ennyire magabiztos játék és remek utolsó 15-20 perc után nehéz a hullámvölgyekről és a gólcsendes percekről beszélni, most azt is megkockáztatom, hogy talán nem is kell beszélni róla, ne rontsuk el ezt a jó szájízt, amit ez a két magyar meccs okozott ezen a hétvégén. :)

Képek: Győri Audi ETO KC Facebook-oldala