No, hát ez is eljött. Nem mondanám, hogy gyorsan, mert nem, sőt, nekem határozottan nyögvenyelős volt ez a szízön, úgyhogy remélem, hogy a hétvége hoz négy olyan meccset amitől leesik az állunk.
Vártuk a meglepetéseket, de nem nagyon jött, ugyanaz a négy csapat harcol a serlegért akik tavaly is, reméljük, hogy legalább a helyezések nem lesznek megint ugyanazok...
Nézzük is át a négy csapatot akik randevút adnak egymásnak. Kezdjük máris a címvédővel. A CSM-et mi a szezon elején eléggé lehúztuk, egyikünk sem gondolta volna, hogy itt lesznek megint, hisz erősödni nagyon nem erősödtek. Egy szezon alatt három kapitány elfogyasztása sem túl hízelgő, ennek ellenére mégis megcsinálták, bár tény, hogy azért a Fradi asszisztált a négybe jutásukkal azzal, hogy belementek a futóversenybe, ami helyett inkább keményen kellett volna tördelni a játékukat, mert igazából tökre ugyanazt csinálják, amit tavaly... De tényleg, semmit nem változott a játékuk... Ugyanaz a védekezési szisztéma, ugyanúgy Gulldéntól indul minden, és nála is végződik, ha mégsem, akkor Martin a befejező ember általában, Torstensson meg tartja magát ahhoz amit eddig is tudott: ritkán szólal meg, de akkor hangosan.
Nem tudom, hogy a Vardar mire megy velük, mert ők aztán tényleg nem hazudtolták meg a női kézilabdát... Nyitánykor iksz a Fradival, aztán őszre beindult egy elég kemény henger, amivel igazából engem akkor meg is győztek, és azt mondtam, ha ez így megy tovább simán meglesz az a serleg, aztán jött egy döbbenetesen gyenge telük, most meg szerintem a kettő között stagnálnak. Igazából az alapvető bajom velük csupán tényleg csak az, hogy számomra egy iszonyatosan motiválatlan társaság, tehát úgy meglövik a maguk 30 gólját (Penezic az átlag 8-10-et), de ennyi. Egy igazi kitörő örömöt nem láttam én még ott idén eddig senkitől sem, az elnökség irányából is számomra az jön le, hogy csak pont annyira foglalkoznak a női szakággal ami elég arra, hogy F4-ben legyenek a presztízs miatt, és kb. ennyi. Ettől függetlenül azért tartok attól, hogy így negyedjére már győznek az elődöntőben, aztán vérszemet kapnak vasárnapra.
Mikor megtudtam, hogy megint Budu-ETO elődöntő lesz nem örültem. Egyszer is bőven elég volt, illetve már túl sokszor feszült egymásnak a két csapat az elmúlt években, ami nekem már sok szvsz. Nem is tudom, hogy mit lehetne mondani. Talán azt, hogy ez a párharc az igazi BL-döntő, ezt szerintem mindkét csapat így gondolja (de még a szurkolók is), így iszonyatosan kemény meccsre számítok megint. Igazából minden mellettünk szól, de annyira jól ismeri már egymást a két csapat, hogy ilyenkor az erősségek és a hiányosságok is képesek egy szintbe kerülni egymással mindkét fél részéről. Muszáj újat húznunk, ha holnap nyerni akarunk! Teljes dilemmában vagyok; mi a jobb, ésszel vagy erővel játszani holnap? Ha arra gondolok, hogy vasárnap jön a döntő, akkor értelemszerűen ésszel, hisz kell az energia, de ha arra, hogy a döntőbe Neaugékon át vezet az út, és hogy ennek a meccsnek tényleg nagyobb presztízse van, mint a döntőnek akkor egyértelműen erővel. Ha a tavalyi meccs játékát nézzük, akkor simán leverjük azzal őket amit produkáltunk akkor, de ők is simán levernének most minket azzal amit ők produkáltak... Középre mindenképpen kell Görbicz. Ugyan Groot lett a nép szerint a legjobb irányító idén, de én bocsi, nem tartom őt irányítónak, hanem egy jó erős középső lövőnek. Nem érzek szervezést a játékában, az viszont most rohadtul kell majd, főleg úgy, hogy nincs Löke, és bár nem bántanám Brochot, de azért jóval könnyebben lehet őt semlegesíteni, mint Heidit, úgyhogy a szélekre leadott labdáknak nagyon sok jelentősége lesz, és ebben most elég nagy előnyünk van, hisz nincs sem Mehmedovics, sem Petrovics. Remélem ezt észrevettük és az a bizonyos "újat kell húzni" ez lesz, márcsak azért is, mert tavaly ezt hiányoltuk a legjobban. Több okosságot most nem tudok mondani (vagyis de), de mindegy is, hisz holnap már tényleg csak a jelenre lehet hivatkozni, egy ETO-Budunak meg aztán tényleg nincsen forgatókönyve.
Szóval holnapra mindenki tankoljon fel a sör-chips-virsli hármasból, és szurkoljon ezerrel, mert rohadtul kell már az a serleg! A harmadik!
Fotók: ehfcl.com