Több szempontból is emlékezetes lett ez a tegnapi meccs a számunkra: egyrészt évek múlva is emlegetni fogjuk, hogy "emlékszel, amikor egy hónapon belül kétszer játszott 32:32-őt az ETO és a Fradi?", másrészt ezzel a meccsel mutatkozik be a Hatosfal tíz éves történetének második nőnemű (egyelőre vendég-)szerzője, Szandruff. Innentől virtuálisan át is adom neki a billentyűzetet!
Nem számítottam gyalog galoppra ezen a szombati hazai BL-rangadón, de arra sem, hogy ennyire bedobja magát mindkét együttes. Arra meg aztán főképp nem, hogy MEGINT döntetlent tud játszani a Fradi a Győrrel, méghozzá az ETO otthonában.
Ennyire női kézilabda meccset utoljára nem is tudom, hogy mikor élveztem. Tudom, tudom, most jól leszóltam a női kézilabdát, shame on me, de hát lássuk be, a férfiakra jellemző harcos, dinamikus játékra igencsak ritkán lelünk női berkekben. Na de nem most! Komolyan elvitt magával ez a hajtós Győr-Fradi Klászikó. A vendégek szívüket-lelküket odatették, és a belüket is kihajtották – egy-két ember szinte szó szerint is, a Pinteával való birkózások után.
De a Győrt se temetném, főképp nem vádolnám bundával. (Na most aztán jól belecsaptam a végébe, sebaj.) Akármennyire is fantasztikus volt ez a mérkőzés – elsősorban a küzdés és nem feltétlenül a technikai pontosság miatt, ami lássuk be egyik, s másik oldalon különböző okokból (is) fakadhatott – a kedvenc momentum számomra Danyi Gabi nyilatkozatba szőtt válasza volt a hazai szurkolók BUNDÁZÁSÁRA: „Sok mindent lehet gondolni, de ez nyilvánvalóan nevetséges.” Bár ez így magában annyira nem szórakoztató, de maga a jelenet valahogy annyira komikusra sikeredett, hogy percekig röhögtem rajta.
Hangsúlyoznám, nem Danyi Gabin, hanem a helyzeten. Mármint azért elég nehezen lehet azzal vádolni egy ilyen meccs után csak a győrieket, hogy bunda lett volna. Egyrészt, döntetlen lett a végeredmény. Ezt direkt igencsak nehéz lett volna összehozni és igazából egyik félnek sem jó. Másrészt, azért a győri lányok is tepertek rendesen. Harmadrészt, és ha eddig egy legyintéssel le is lettek rendezve az érveim, Nycke a meccs után elsírta magát, aztán a könnyeivel küszködve nyilatkozott a pálya szélén. Ha más nem, ez már csak-csak meggyőzte az embereket arról, hogy az ETO annak ellenére is hajtott és nyerni szeretett volna a közönsége előtt, hogy nekik már szinte mindegy volt a meccs végkimenetele.
De nézzük inkább a mérkőzést. Nem tudom, én vagyok az egyetlen, aki konkrétan sajnálta a Pinteával szemben védekező játékosokat?! Hihetetlen, milyen csihi-puhi ment végig bent a falban, az pedig talán még ennél is hihetetlenebb, hogy elég jól sikerült semlegesíteni, vagy legalábbis minimalizálni a román beállós akcióit. És a kapusok. Hát gyönyör volt szemeimnek, amit Kiss Éva és Bíró Blani műveltek. Jobban nem is lehetett volna felpezsdíteni ezt a meccset. És mindkét csapat nagyon sokat köszönhetett nekik, ha az egyik is kevesebbet véd… A másik, ami szemet szúrt, a hibák és pontatlanságok tömkelege volt a támadásban, mindkét oldalon. A Fradi részéről ez betudható volt a görcsös akarásnak, annak a plusz nyomásnak, hogy talán most tényleg elkaphatják az ETO-t, és előrébb léphetnek a csoportjukban.
Győri részről viszont már megoszlanak a vélemények. Sokan emlegették, hogy ez a Bukarest-Debrecen kiruccanás megviselhette a lányokat. Nem mondom, valamennyi biztos van ebben is, de kétlem, hogy ez okozta volna a támadásbeli problémáikat. Szintén emlegették a tétnélküliség miatti koncentrációhiányt. Erre már inkább hajlok én is. De: szerintem itt a fő probléma a nyomás volt, hogy annak ellenére kell, muszáj győzniük hazai pályán a nagy rivális ellen, hogy esetleg fáradtak az utazás miatt és tulajdonképpen el is engedhetnék ezt a meccset. A Győr-Fradi rangadókat bátran hasonlítom a Veszprém-Szeged összecsapásokhoz. Ha nincs is feltétlenül tétje a meccsnek, akkor is ott van a nyomás, hogy márpedig meg kell verni a másikat. Ez presztízskérdés. Kikapni az ősellenség ellen a saját arénádban, teltház előtt, na az az igazi kudarc. Amire a szurkolók, természetesen még jó néhány lapáttal rátolnak.
Van még itt egy lényeges pont: ugye a héten berobbant ez a Mörk-ügy, meg hát kiderült, hogy Pintea (és Groot) sem maradnak. Így persze megkezdődött a találgatás és az elméletgyártás, hogy valami biztos van a háttérben. Bűzlik ez a dolog. Ki a játékosokat, ki az edzőt, ki pedig csak a profi, magasszintű kézilabdát okolja emiatt. Ebben nem feltétlenül foglalnék állást. Többek között azért nem, mert az igazság valahol a három tényező ismeretlen arányú keveredéséből jön ki. Ami viszont szerintem biztos, hogy ez a „hangulat” március elején nem nyomhatta volna rá a csapatra a bélyegét, mivel, nyilván, mindannyian még BL-t szeretnének nyerni. És május közepe még bőven odébb van.
Képek: gyorietokc.hu