Az ETO a csoportmásodikhoz látogatott a tegnap, ami papíron akár éles meccs is lehetett volna, de ehelyett újabb zöld-fehér erődemonstrációt kaptunk. Aki mindezt megénekli: Szandruff.
Ha már a Győr igazából az Odensere Københavnra koncentrál, ami egyben azt is jelenti, hogy a valamelyest a FinalFourra is, akkor a mi fejünkben a gondolatok miért ne röpködhetnének a csodás májusi napok körül a Papp Laciban. De ne szaladjunk annyira előre, lássuk, hogyan is muzsikált az ETO a középdöntő utolsó csoportmeccsén!
A középdöntő levezetésének pont megfelelt ez a Vipers-Győr meccs. Érezhető volt, hogy mindkét csapat már a következő fordulókra tartogatja magát. Vagyis inkább hangol az egyenes kieséses szakaszra. Danyi Gabi az eddig kisebb sérülésekkel bajlódó játékosainak adott bőven játékidőt, és a látottak alapján bíztatónak mondható a helyzet. Úgy néz ki, Brattset csuklója teljesen okés, támadásban is szorgoskodott, de védekezésben ment igazán nagyot. Mondjuk ez összességében az egész győri falra elmondható volt. De erről majd kicsit később. Bár Amorim elsősorban még “csak” védekezésben volt fent, azért a második hullámos lerohanásoknál igyekezett hozzátenni, ami tőle tellett. Mondjuk bennem felmerült, hogy Duda lassan a támadásokból is kivehetné a részét, mert ez a lassított tempójú visszatérés nem biztos, hogy a legmegfelelőbb a Győr Final4-os terveit tekintve. De az is igaz, hogy Amorim bármikor, a körülményektől függetlenül képes odatenni magát és extrát nyújtani, lásd a tavalyi F4 döntő, amikor köbö az egész hosszabbítást törött ujjal nyomta végig.
Kontemplálódjunk kicsit a győriek védekezéséről! Engem megvettek ezzel a hol 5-1, hol 3-2-1 felállással. És lássuk be, bár a nyitott ellen még volt esélye a norvég brigádnak, de a kicsit langyosabb első félidő után váltott Danyi Gabi, meg persze a védőfalunk, és innentől kezdve esélye sem volt a Kristiansandnak. Szinte szóhoz sem engedték jutni a Viperst, a norgék mindössze 9 gólig jutottak 30 perc alatt! Ennyi blokkot nemhogy egy meccsen, de egyetlen félidőn belül én nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára.
És hát a támadás. Ez az amazon, akit néha Stine Oftedalnak is hívnak, elég erősen feledteti Mörk hiányát. A jövőre nézve ez több szempontból is megnyugtatóan hat a lelkünkre. Most már tényleg állandónak mondható, hogy Oftedal jön, lát, a hátára veszi a csapatot és harcol, ellentmondást nem tűrően. Nekem személy szerint jelenleg az ő játéka tűnik a legstabilabbnak az ETO-nál és hozzáállásban sem érheti egyetlen rossz szó sem. Nekem még Stine mellett Tomori játéka melengette a szívemet. Jó nézni, hogy gondolkodás nélkül bemegy a falba, szinte összetöri magát, szokás mondani: megy, mint a tank. Na, hát valahogy így tudnám leírni Tomori játékát. Tetszik, nagyon tetszik.
Az Odense elleni meccsre kitekintve, én jelenleg nyugodt vagyok. Nem hiszem, hogy a dán együttes különösebb gondot fog okozni a Győrnek. Persze, mindenki fel fogja magát szívni rendesen, az Odense is, hiszen mégiscsak a Final4-ba jutásról van szó, de ez azt is jelenti, hogy az ETO is harcos kedvében lesz. Április első hétvégéjén meglátjuk majd, hogy mennyire volt igazam.