A lehengerlő forma után egy majdnem pofára esést sikerült összehozni Dániában. Nem egy kérdés merült fel bennem a meccs alatt. Na de nézzük is mi, hogyan történt.
Az meccs nem is indulhatott volna jobban magyar szempontból. A győri lányok láthatóan meglepték az Odensét, hiszen már az első pillanattól mentek és taroltak, így igen hamar kezdett nyílni az olló. Aztán persze a dánoknak volt egy kisebb észhez térése, de összességében ez sem segített rajtuk. Szinte végig 4-5 góllal vezetett a Győr, viszont a játék összképe alapján a különbség nagyobbnak tűnt. Az ETO előhúzta a fussunk-rohanjunk kézilabdát és mivel az Odense sokszor lövésig sem jutott el, a győri labdaszerzéseknek hála, jöttek a lerohanások és a rendezetlen fal elleni gyors gólok.
Sima meccs(ek) elé nézünk, gondoltam. És valószínűleg ugyanezt gondolták az ETO-nál is, 18-25-ös második félidei vezetésnél mi másra is lehetett volna gondolni?! Hát mondjuk arra, hogy ez a meccs – a hazai visszavágóról nem is beszélve – még nincs a zsebben. Szépen kiengedtek fejben, amit a töretlenül küzdő dánok ki is használtak, elkezdtek visszakapaszkodni. Jött egy fantasztikus 7-0-s széria, ami alatt a Győrnek fogalma sem volt, hogy mi történik. A dánok úgy mentek át rajtuk, mintha senki nem is állt volna ott a hatos környékén. Bár hozzáteszem, nem mintha az első félidőben túl nagy védekezés ment volna, viszont ha nincs védekezés, és emellé még támadás sem, nos akkor bizony szorul a hurok.
Abban a lefagyott tíz percben pedig nem úgy tűnt, hogy Danyi Gabi vagy Zovko mester nagyon tudták volna, hogy akkor most mivan. Se időkérés, se fontos cserék. Elgondolkoztam, vajon mire várnak? A csodára? Vagy komolyan ennyire lesz@rják, hogy kint begyújtenek egy vereséget? És a sokat vitatott három világsztár kapus forgatása nálam megint előtérbe került. Ugye a fő stratégiai "megfontolás" három ilyen kaliberű kapus megtartásánál tulajodnképpen az volt, hogy hát egynek tuti, hogy menni fog mindig. Háttöö, majdnem bejött ez Odensében. Majdnem. Kiss Évának köze nem volt a fantasztikusan játszó Bakkerud lövéseihez, persze a védekezés sem segített neki túlzottan sokat, de szerintem az ő cseréjét már sokkal hamarabb meg kellett volna ejteni.
Aztán azt, hogy végül majdnem megégették magukat és éppenhogycsak egy góllal sikerült lehozniuk a meccset, Danyi Gabi úgy kommentálta: ő boldog, de nem elégedett, mindezt széles vigyorral… Na most akkor (megint) mivan?! Ennyire magabiztosak az itthoni sima győzelemben? Ennyire nem hatja meg őket, hogy amúgy totál beégették magukat (legalábbis szerintem)? És komolyan ennyire nem érzik a súlyát ennek a kinti meccsnek? Most az Odense méginkább vérszemet kapott, Pytlick mester meg nem hülye, sőt… Jelenleg erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ha beüt a krach, Danyi Gabi tudja majd kezelni a helyzetet (és itt már a Final4-ra is gondolok, ahol aztán majd végképp nem lehet egy percre sem kiengedni). Mindegy, nézzük a pozitívumokat: van egy egygólos előnyünk a hazai találkozóra.