Nem feltétlenül a vártak szerint alakult a mérkőzés. Az előző meccsekhez hasonlóan, most sem kezdett túl jól az ETO, ám ami ezután következett nem feltétlenül mutatta a korábbi bl-meccsek képét.
Egyrészt egyik kapus sem nagyon tudott hozzátenni a győri védekezéshez, bár ugyanez elmondható volt a Most kapusairól, pedig Müllnerovna azért bemutatott már jónéhány szép, bravúros védést az előző összecsapásaik során.
Amit feltétlenül kiemelnék, az Katja Bulatovic támadásban mutatott teljesítménye, a 7/6-os mutató már tetszetős. Hogy egészen pontosan minek, vagy miknek, köszönhető a feltámadt lövőkedv, nem tudhatjuk, bár elvárható volt Bulatovictól, hogy nagy kedvvel próbálkozzon egy ilyen alacsony védőfal ellen, és egy jó beállóstevékenység mellett.
Gólzáporos este volt, csak sajnos mindkét oldalról. Így a védekezés újra előtérbe kerül. Még mindig nem látok nagyobb összeszokottságot, ezt úgy tűnik a kicsit komolyabb meccsekre tartogatják a lányok (remélhetőleg).
Még egy dolgot említenék meg: a Puhalák vs Danyi, valamint a Katja vs Danyi szituációkat. Kétszer is láthattuk, hogy Danyi Gábor magyarázatai nem tetsző és nem egyetértő fülekre találtak Puhaláknál, és később Bulatovicnál sem. Érdekes helyzet volt mindegyik, némi aggodalomra adhat okot, hogy Puhalák talán tényleg jogosan volt felháborodva lecserélésén. Ez pedig azért lehet problémás, mert a folyamatos forgás a játékosok között bizonyosan szül némi feszültséget, az ilyen helyzetek pedig ronthatnak az egész helyzeten, valamint a játékosok önbizalmán is némi csorba eshet. Katja részéről inkább a „jólvan, jólvan, de én úgy csinálom, ahogy nekem tetszik” attitűd jelent meg, ami egyrészt természetes, mivel egy rutinos, erős személyiséggel rendelkező klasszisról beszélünk, de azért reméljük, Danyi a kezében tudja továbbra is tartani a gyeplőt.
És végre-valahára, jöhet a válogatott „kiruccanás”, majd pedig a Main Round kettes számú csoportja januárban, melyben az ETO-ra a Brest, a Buducnost és a Valcea vár (a Győr mellett a Krim és a Sävehof jutott tovább a D-csoportból). Hogy mennyivel lesznek nagyobbak az izgalmak, arra csak annyit mondanék: remélem, hogy sokkal! :)
A fantasztikus képekért köszönet: Csapó Balázs (Kisalföld)